 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
|
A rendszer tagja a szövetkezeti hitelintézetek kivételével valamennyi nagy és közepes, valamint jelentős számú kis hitelintézet. A BankAdat a magyarországi hitelintézetek önkéntes adatszolgáltatásán alapuló, a hitelintézetek legfontosabb negyedéves adatait tartalmazó, a hitelintézetek jobb piaci helyzetmegítélését támogató információs rendszer. A BankAdat a részvevő bankok kölcsönös adatmegosztásán, a kölcsönösség elvén alapul, azaz minden egyes tagbank olyan típusú adatokat ismer meg más bankokról, amelyeket maga is szolgáltat. A BankAdat-rendszer használata a résztvevő hitelintézeteknek ingyenes. A rendszer üzemeltetője 2000 óta a Magyar Bankszövetség megbízásából a Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. 2006 végén merült fel az igény a BankAdatban elérhető adatkör bővítésére. A résztvevő hitelintézetek javaslatai alapján több körben egyeztették, majd véglegesítették a kibővített adatkört, amely az eddig elérhető információk sokszorosát tartalmazza. A rendszerben résztvevő bankok a régi, megszokott formában, ám jelentősen kibővült adattartalommal juthatnak hozzá a piaci információkhoz. A BankAdat alapvetően a felügyeleti jelentés kitöltendő tábláin alapul, melyhez most az MNB és a KSH bizonyos táblái is hozzákerültek. A BankAdat-rendszerben fontos szempont, hogy az adatszolgáltatás alapvetően a hitelintézetek által amúgy is elkészítendő jelentéseken alapuljon, ez az elv a bővítés során is fennmaradt. Az eddigi mérleg- és eredménykimutatás-, valamint átlagállomány-adatok mellett csak kevés további információt osztottak meg egymással a résztvevő bankok. 2007-től már sokkal több tájékoztató adatot ismerhetnek meg egymásról: tudhatják például a többiek szavatolótőke-állományát, részletes mérlegen kívüli állományi adatokat, ismerhetik mások projektfinanszírozási hiteleit, részletes ingatlanhitelezési és pénzforgalmi adatait, illetve területi adatait. A teljes BankAdat-táblarendszer az eddigi 6 tábla helyett ma már - megfelelő részletezettséggel - 25 alaptáblát tartalmaz. A rendszer változatlan minőségben tagjai részére rendelkezésre áll, a hitelintézetek igényeit a legmagasabb szinten kívánja kielégíteni. Madar László
Elindult a HunOR Magyar Működési Kockázati Adatbázis működése Elkezdődött a Magyar Bankszövetség égisze alatt formálódó HunOR Magyar Működési Kockázati Adatbázis informatikai rendszerének éles működése 2007. május 2-án, 13 bankszövetségi tagintézmény részvételével. Az informatikai fejlesztést a WIT-SYS Consulting Zrt. végezte, a rendszert a GIRO Zrt. üzemelteti, a projektet a Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. vezette, és jelenleg is végzi a szakmai felügyeletét. A HunOR létrehozását 2005 tavaszán kezdeményezték banki működési kockázati szakértők. A megvalósítási projekt kidolgozása csaknem háromnegyedévig tartott, és sikerrel zárult. A döntéshozó testület 2006. szeptemberi ülésén elfogadott projektlépések és projektszervezet adta keretben indult meg a HunOR projekt megvalósítása (E-hírlevél, 2006/10-11.). Az együttműködő intézmények és beszállítók (fejlesztők, üzemeltetők, projektvezető) számából és a feladat újszerűségéből fakadóan a terv bonyolult volt, és nehézségek is akadtak, de mindezek ellenére a kitűzött célt - azt, hogy 2007. I. negyedévére visszamenőleg elinduljon az adatszolgáltatás - sikerült megvalósítani. A WIT-SYS Consulting Zrt. tervezte a programot, végezte a fejlesztést, majd a tesztelést. A próbaüzem végrehajtása után 2007. május 2-án indult el az éles informatikai működés, és 2007. május 31-ig töltötték fel az intézmények az első negyedévben bekövetkezett veszteségeseményeket. A HunOR-alkalmazás a modern informatikai sztenderdeknek megfelelően teljes egészében on-line működik, az adatküldés a GIRONet nagy biztonságú, titkosított csatornáján történik, és az üzemeltetést is rendkívül magas színvonalú, biztonságos környezetben végzi a GIRO Zrt.
Az informatikai megvalósítással párhuzamosan intenzív szakmai munka folyt, ennek eredménye az az adatgyűjtési útmutató, amely elősegíti a közösen elfogadott működési kockázati sztenderdek kialakítását, implementálását. Az előkészítő munka során az adatgyűjtés szakmai kereteiről a HunOR banki szakértői és a PSZÁF működési kockázati szakértői között is folytak egyeztetések, hiszen az együttműködésnek célkitűzése az, hogy az intézmények majd a szabályozó által elfogadott módon, külső veszteség-adatforrásként használhassák a HunOR adatbázist. A HunOR adatbázis és a kapcsolódó szakmai keret megvalósítását a Magyar Bankszövetség, az együttműködő tagintézmények hozzájárulása és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 2006. évi nyilvános pályázatán elnyert támogatás biztosította. A megvalósításhoz elengedhetetlen volt az együttműködő intézmények működési kockázati és informatikai szakértőinek aktív közreműködése a szakmai előkészítésben, programtervezésben, tesztelési feladatok ellátásában, továbbá a Magyar Bankszövetség szakmai támogatása. Az együttműködésben résztvevő 13 alapító intézmény a következő:
A HunOR 13 alapító tagintézménye a mérlegfőösszeg alapján számolva, a hazai bankszektor 55%-át képviseli (forrás: Magyar Bankszövetség - BankAdat, A bankszektor adatai a 2006. évben [PSZÁF]). A domináns piaci részesedés mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az adatbázis kellően reprezentatív és felhasználható legyen. Természetesen a HunOR konzorcium vár minden bankszövetségi tagintézményt, és bízik abban, hogy az együttműködés sikeres rajtja további intézményeket is csatlakozásra ösztönöz. Homolya Dániel,
A Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság jelentésének www.meh.hu közzétételét követően a Magyar Bankszövetség (MBSZ) banki szakemberek, az illetékes hatóságok és kormányzati szervek részvételével nyolc munkabizottságot hozott létre (Önszabályozási keretek, E-hírlevél 2007/3.). Az általuk kidolgozott - a lakossági bankszolgáltatások fejlődését célzó, túlnyomórészt banki önszabályozás útján megvalósítható javaslatokat - a bankközi szakértői egyeztetéseket követően -, 2007. június 30.-áig kellett a szektornak a döntéshozók elé terjesztenie. A Szakértői Bizottság jelentésével szinte egy időben vált ismertté az Európai Bankföderáció az Európai Bizottság lakossági banki felmérésről kiadott jelentésére küldött válasza, amelyből kiderült, hogy európai szinten is nagyjából ugyanazok a problémák mutatkoznak, mint a hazai piacon (a magyar bankrendszer ekként európai problémákkal néz szembe): a fogyasztóvédelmi szempontok erőteljesebb érvényesítésének igényétől a határon átnyúló tranzakciók kezelésén át egészen a kártyaüzletágig. Erdei Tamás, az MBSZ elnöke, a szövetség júniusi, még a javaslatcsomag véglegesítése előtt összehívott sajtótájékoztatóján felidézte: a szövetség a munkabizottságok mellett egy független tanácsadó céget kért fel annak vizsgálatára, hol tart a magyar bankszektor az európai bankrendszerhez képest, továbbá a lakossági bankpiacon melyek a hazai verseny jellegzetességei. A McKinsey & Company budapesti irodája május végére készítette el nemzetközi összehasonlító tanulmányát (Középtávú stratégia készült; A MeH és a PSZÁF kétnapos konferenciája; E-hírlevél, 2007/5.), amelyet a szakértői bizottság jelentését jól ismerő hatóságok, szervezetek és tárcák is megkaptak. A bankszövetség elnöke hangsúlyozta: a Várhegyi-bizottság tanulmányának számos hasznos gondolatával a tagintézmények is egyetértettek; alapvető nézetkülönbség a versenyt megítélő kiindulópontban volt közöttük; bizonyos helyi sajátosságok mellett ugyanis, a hazai szektor egésze alapvetően közelít a nyugat-európai normákhoz. A McKinsey-tanulmány egyértelműen megállapítja - mutatott rá az elnök -, hogy a bankpiaci verseny erősségét meghatározó tényezők közül a piac telítettsége az egyik lényeges összetevő. (Amikor már nem lehet extenzív módszerekkel növekedni, s a szereplők a meglévő ügyfélkört próbálják egymástól megszerezni, a verseny erősödik.) A hazai bankpiac telítettsége még messze elmarad a nyugat-európaitól; a mérlegfőösszeg/GDP aránya Magyarországon csak fele-harmada az európainak. A piaci verseny kérdései ráadásul igen árnyaltak, nem a termékárak puszta egybevetéséről szólnak. A termékek és szolgáltatások összehasonlításakor több szempontot is figyelembe kell venni, mivel a bankok jobbára nem egy-egy önálló terméket, hanem termékcsoportokat értékesítenek. A bankszolgáltatások igen komplexek, így a legegyszerűbb folyószámlatermékkel például tranzakciós- és kártyaszolgáltatásokat is vásárol az ügyfél, s a három eredményét együttesen kell nézni; míg egy bonyolultabb termék akár 6-8 elemből tevődik össze, bonyolult keresztárazással. A másik tényező a kamatmarzs, amely szintén szoros összefüggést mutat a piaci telítettséggel. Egy telített piacon lényegesen kisebbek a marzsok, és minél kevésbé telített a piac, a kamatrések annál inkább emelkednek, megítélésük természetesen a kamatszintektől is függ. A piaci koncentráció hazai szintje nemzetközi összehasonlításban alacsony. A három legnagyobb bank 43-44, míg az első tíz hitelintézet együttvéve 70%-os koncentrációt ér el, Magyarország tehát legfeljebb mérsékelt koncentrációjú országnak számít - az arány messze alatta van a nyugat-európai koncentrációnak. A tanulmány megállapítása szerint ugyanakkor gyakorlatilag minden olyan termék, amely Nyugat-Európában megtalálható, már a magyar bankpiacon is elérhető. A teljes hitelintézeti hálózat sűrűsége is jelentősen bővült az utóbbi években (a fióknyitások száma három-négyszerese a nyugat-európainak, s a tendencia azt mutatja, hogy rövid időn belül meg fogja haladni az uniós átlagot). A fiókok száma millió lakosonként Magyarországon 324 (az EU-15-ök átlaga 431 fiók); a hálózat sűrűsége ekként szintén nem lehet versenyt gátló tényező nálunk; emellett a telebank-szolgáltatások segítségével mindenki el tudja érni a bankját, s évente 50-60%-kal növekszik az internetező banki ügyfelek száma (jelenleg mintegy 1,5 millió internetfelhasználó van Magyarországon). Különféle termékszegmenseket vizsgálva, a hagyományos termékek körében (pl. folyószámlák) viszonylag magas koncentrációról beszélhetünk, míg az új üzletágak és az új termékek piacán a koncentráció inkább alacsony, vagy legföljebb közepesnek mondható. A fogyasztói kontroll, illetve a fogyasztói tudatosság szintén nagyon lényeges kérdés, erősen meghatározza a verseny éleződését. Sajnálatos tény, hogy a magyar lakosság átlagos pénzügyi kultúrája nem megfelelő, több felvilágosító munkára és tájékoztatási fórumra lenne szükség. Az alapvető pénzügyi ismeretek oktatása akár kötelező alaptantárgy lehetne a középiskolákban, hogy az ügyfelek összehasonlíthassák és megértsék a banki, biztosítási, befektetési és egyéb konstrukciókat; az ügyfél-tájékoztatóknak és a szerződéseknek pedig lényegesen egyszerűbbnek, érthetőbbnek és informatívabbnak kell lenniük. Ebben nagyon sok feladat áll a bankszakma előtt, hogy - legalább középtávon - oldódjék valamelyest az ügyfelek kiszolgáltatottság érzése. Érdekes a tanulmánynak az a része, amely a bankváltás alapvető okait vizsgálja. A szempontok sorában az árazás csak az ötödik-hatodik helyen szerepel: a földrajzi helyzet, az ATM-használat, a kiszolgálás minősége stb. mind-mind megelőzi a betéti- és hitelkamatok kondícióinak mérlegelését. Érdekes módon, ezzel együtt Magyarországon az egyik legmagasabb a bankváltások aránya a tagállamok közül; a 7-7,5%-os uniós átlaggal szemben nálunk 10,4%-os, és mindössze három tagországban magasabb a bankváltási hajlandóság a miénknél, miközben a magyar lakossági ügyfelek a bankjukkal a legelégedettebbek közé tartoznak Európában. A banki nyereség mértékének okait vizsgálva - a telítetlenséggel összefüggésben - tudni kell, hogy nálunk több mint 3 millió 16 éven felüli lakosnak nincs egyetlen bankkapcsolata sem, míg Nyugat-Európában több országban kötelezően előírták a fizetések bankszámlára utalását - emelte ki az elnök. A lakosság, a kereskedők, az ügyfelek körében is szükséges annak tudatosítása Magyarországon, hogy nem csak a bankkártya használatnak vannak költségei, a készpénzes fizetés még annál is drágább, ám annak költségeit (őrzési, szállítási, személyi) nem a lakosság, hanem az állam fizeti meg (például amikor kiviszi a postás a nyugdíjakat, vagy a postai (sárga) csekk is csak a feladó számára ingyenes). Nem vitatható, hogy a piac telítetlensége átmeneti extraprofitot biztosít a bankoknak, miközben már megindult a marzsok csökkenése. A másik, amit sokan elfelejtenek, hogy kicsi a magyar piac, és kicsik a tranzakciók is (a nagyságrendjük körülbelül egytizede például a németországi tranzakcióknak). Egészen más a jövedelemtartalma egy 10 eurós, mint egy 100 eurós átutalásnak; a szolgáltatás költségtartalma viszont - a kisebb volumenek dacára - nagyjából ugyanaz. Az infrastrukturális- vagy a bérköltségek és más terhek ugyanúgy rárakódnak, azok mértéke itthon sem tér el jelentősen más európai bankokétól. Hasonló pénzügyi költségek mellett kell tehát a hazai bankoknak ugyancsak hasonló megtérülést termelniük - a kockázati árazási különbségekről nem is szólva -, ebből adódóan világos, hogy egyelőre nagyobb marzsok alakultak ki Magyarországon, ha a tendenciájuk csökkenő is. Nem igaz az, hogy a magyar bankrendszer - hosszabb időtávot tekintve - extraprofittal dolgozik, a pénzügyi penetráció és a ROE nagysága között azonban szoros összefüggést lát a szakma. A becslések szerint 2007-ben 22%-os ROE várható, s a vélhetően 7%-os inflációt leszámítva is 15%-os lehet év végére a magyar bankrendszer átlagos sajáttőke-arányos adózott eredménye - hangzott el a sajtótájákoztatón. Magasabb kamatkörnyezettel dolgoznak a hazai, mint a nyugat-európai bankok, s noha igazi lakossági verseny csak az utóbbi 3-4 évben bontakozott ki, ez még nem változtatta meg a banki jövedelmezőséget. Az elmúlt tíz évben 27-ről 31 ezerre nőtt a banki alkalmazottak száma, 2007-re megtízszerezte, sok esetben meghúszszorozta a teljesítményét a bankrendszer, erős tehát a hatékonyság a magyar bankszektorban. A bankszféra az egyik fő feladatának tekinti a fogyasztói elégedettség növelését; ezért az eddiginél fokozottabban ügyfélbarát kiszolgálás alapjául szolgáló, új etikai kódex kialakításán dolgoznak, továbbá a teljes körű adósnyilvántartás szükségessége mellett érvel a szakma. A bankváltások 90-95%-ánál a csoportos beszedési megbízások zökkenő nélkül teljesülnek, s az elmúlt hetekben-hónapokban igyekeztek egycsatornás utat találni a közüzemi szolgáltatók és a bankok között, hogy a bankváltás sem az ügyfeleknek, sem az érintett vállalatoknak ne okozzon gondot. A bankváltással összefüggően extra költségek nem merülnek föl. A lejárat előtti hitel-visszafizetéseknél viszont a hitelintézeteknek költségei vannak, a 20 évre, jelzálog-kibocsátással vállalt konstrukciók forrásait át kell csoportosítaniuk, az ezzel járó költségeket tehát természetesen meg kell térítenie az ügyfélnek. Az államilag támogatott hiteleket azonban nem lehet átvinni az egyik bankból a másikba - ezt törvény szabályozza, nem a bankokon múlik. A panaszkezelés alapvető banki feladat, amelyet minden intézménynek magának kell megoldania. Előfordul olykor, hogy hibát követ el a bank; a lényeg, hogy azt megfelelően hozza helyre. Ha a hitelintézet belátja a tévedést, és igyekszik orvosolni a hibát (ha kell, megtéríti a kárt), akkor az ügyfél még elégedettebb lesz - s ez alapvető üzleti érdeke minden társaságnak. Ám azokra az esetekre, amikor a bank nem hajlandó változtatni kifogásolt álláspontján (az ellenvetések legtöbbször jutalék- és költségjellegűek), készülnek létrehozni egy a bírósági szakaszt megelőző panaszkezelési fórumot. A McKinsey-tanulmány szerint a lehetséges lépések egy része a könnyen kivitelezhető, és akár már rövid távon is jelentős ügyfélhaszon-növekedéshez vezető intézkedésekről szól; a javaslatok másik csoportja - jelentősebb erőfeszítés és költségek mellett - csak hosszú távon fejti ki a hatását, majd azokra a nehezen megvalósítható észrevételekre is kitér, amelyek csak elhanyagolhatóan növelnék az ügyfélhaszon mértékét. A júniusi sajtótájékoztatón dr. Nyers Rezső, a Magyar Bankszövetség főtitkára, az elmúlt öt esztendő főbb adatait bemutatva, leszögezte: a bankok saját tőkéje 2002-2006 között 888 milliárdról 1819 milliárd forintra nőtt; a hitelintézetek fizetőképességi mutatója stabil (2006 végén 11,3%-os). A dinamikus fiókfejlesztési programok következtében a bankszektorban foglalkoztatottak száma 26 947-ről 31 227 főre emelkedett. A minősített hitelállomány az időszak elején is alacsony volt, ám azóta a felére (öt év alatt 3,7-ről 1,5%-ra) csökkent; a kockázatok a devizaalapú hitelek arányának fokozatos növekedése mellett is kezelhetők. Végül az összbanki eredmények legérdekesebb számai:
Amit júniusban jóváhagyott az EPC, Az Európai Fizetési Tanács (European Payment Council - EPC) 2007. június 19- én tartott plenáris ülésével mérföldkőhöz érkezett a koordinatív szervezetek munkája, az egységes euroövezeti fizetési rendszerben (Single Euro Payment Area - SEPA) ugyanis 2008. január 1-jétől ténylegesen bevezetik az elektronikus átutalások (credit transfer) szabályainak alkalmazását. A másik két kiemelt instrumentum közül a bankkártyák kibocsátásáról és elfogadásáról kialakított keretszabályokban foglaltaknak kell megfelelniük az euroövezetben működő tagbankoknak - mind a kibocsátás, mind az elfogadás oldalán. Ezt a szabályozó eszközt 2008-tól ajánlásként fogadják el, ami úgymond "megfelelésre készteti" a bankokat: amelyikük nem adaptálja az EPC (EMV-Chip-sztenderdeknek megfelelő) megoldásait, az nagy valószínűséggel lemarad a versenyben, mivel a kártyáit nem fogják elfogadni; a közvetlen terhelési megbízásokra (direct debit) vonatkozó előírások bevezetése pedig késik, mivel csúszott a fizetési direktíva (PSD) véglegesítése és jóváhagyása. Az eddigi munkálatok/fejlemények részleteiről Lázár Ágnes, az EPC döntéshozó testületének (Plenary) a magyarországi hitelintézeteket képviselő tagja (az MKB Bank Stratégia és Retail igazgatója) nyilatkozott az E-hírlevélnek.
Miközben meglehetősen intenzív munka folyik az EPC munkacsoportjaiban, egyúttal - a folyamatokhoz igazodva - az EPC szervezetében is strukturális átalakulás kezdődött. Eddig a fizetési formátumok bevezetésének előkészítése volt a feladatuk, most az implementációs szakasznál tartunk, jövőre pedig már a tényleges működésük is elindul; s a feladatkörök változásához igazodva, a munkacsoportok is újraszerveződnek. Korábban külön munkacsoportként működött például a direct debit és credit transzfer, ezeket most SEPA Payment Schemes néven egy munkacsoporttá vonták össze, s épp a júniusi plenáris ülés választotta meg a tagjait. Új irányok felé is fordul az EPC, többek között kimagaslóan kíván foglalkozni az elektronikus és mobil fizetési csatornákkal, amelyeknek az európai regulációjára ugyancsak szükség van. Az erre vonatkozó koncepciót egy szakértői csoport dolgozta ki, az ide tartozó témák részletes szabályozására pedig - várhatóan 2007 második felében - szintén egy önálló munkacsoportot hoznak majd létre. Az eddigi OITS munkacsoportot mostantól Sztenderdizációs Támogatócsoportnak hívják, számos változtatás történik tehát az EPC-ben. Az EPC átfogóan foglalkozik azzal, hogy a tagországok megfelelő támogatást kapjanak a kidolgozott sémák működőképessé válásához is. Az Európai Fizetési Tanács égisze alatt úgynevezett sémamenedzsmentet (Scheme Management) hoztak létre, amely nem csak az implementációs szakaszban nyújt sok segítséget, hanem a mindennapi működésben felmerülő problémák támogatását is kezelni hivatott. Az EPC Roll out Committee munkacsoportja az addicionális szolgáltatási lehetőségeket is regulációk közé szorította, hogy legyen egy olyan sztenderd üzenetformátum, amely - elfogadott módszert alkalmazván - az addicionális szolgáltatásoknál is biztosíthatja az átjárhatóságot. A lényege: akár egy adott bank szintjén, akár országosan szervezett szolgáltatásról legyen is szó, a séma alapszabályzatát nem sértheti (emellett kötelező megjelentetni az EPC honlapján az adott ország nyelvén és angolul is). Hasonlóan fontos az elérhetőség és a fogadókészség elve (reachability) is. Ez azt jelenti, hogy az euroövezethez tartozó tagállamok a SEPA fizetési formákon keresztül érkező euroátutalásokat fogadni és indítani tudják - bár a tranzakciók indításánál egyelőre fontosabbnak tartják a tranzakciófogadás képességét. Magyarországra vetítve ez azt jelenti, hogy ha egy SEPA-övezetre sztenderdizált direct debit- vagy credit transzfer-formátumú üzenet/átutalás érkezik, jövőre elengedhetetlen, hogy azt a hazai bankok fel tudják dolgozni. (Mivel mi nem vagyunk még tagjai az euroövezetnek, egyelőre nem kell tudnunk ilyen tranzakciót indítani, 2008-tól azonban már nekünk is fogadnunk kell ezeket. Versenykérdés persze, hogy az a bank, amelyik már most képes ilyet indítani, bizonyosan előnyben lesz a többiekhez képest. A magyar bankok ezt általában egy partnerbankon - legtöbbször az anyabankon - keresztül oldják meg manapság, miközben több hitelintézet kapcsolódott már például a Deutsche Bank szolgáltatásához, amely teljesen felkészült az euroövezeti instrumentumok kezelésére.) A magyar pénzforgalomban százalékosan csekély az euróban generált crossborder-tranzakciók aránya; a külföldi ügyfelek által indított eurotranzakciókat a hitelintézetek - direkt vagy indirekt úton - eddig is tudták kezelni. A Step 2 clearing támogató platformján a jegybankon vagy egy másik bankon keresztül a bankok most is képesek ezt tranzakciótípust közvetíteni, s rövid távon ez nem okoz problémát, azonban nem hunyhatjuk be a szemünket. Sok Magyarországon élő embernek van már külföldi ingatlanja, s például egy Olaszországban lévő ház közüzemi számláinak átutalását az olasz partner már directdebit-szolgáltatásban fogja kérni, sőt, elvárja, hogy a magyar tulajdonos csoportos beszedési megbízással tudja azt intézni. Hazánk majdani euroövezeti tagságával a Step 2 persze nem hal el, hanem a direct debiten belül valósul majd meg; az ilyen platformok tehát átmigrálódnak. Nem lesz párhuzamosság, megvannak már az üzenetformátumai és az arra vonatkozó keretszabályok, hogy milyen módon és milyen csatornákon kell ezeket a tranzakciókat mozgatni. Úgynevezett központi klíringházakat, PEACH-eket (Pan-European Automatic Clearing House) hoznak létre. Tudomásunk szerint máig két ilyen nagy klíringház, egy német és egy EBA (European Banking Association) által támogatott kezdeményezés indult el. Fontos, hogy az EPC a tesztelésre való felkészülésben is segíti a tagországokat. Tesztelési keretszabályzat (Testing Framework) született, amely a tesztfolyamat kidolgozásától a gyakorlati megvalósításáig részletezi a kontroll menetét. Mindenhol az önkontroll alapján történik a megfelelés mérése, mivel kölcsönös megállapodások csak az elfogadottan letesztelt környezetek között alakulhatnak ki. Minden tagállamnak magának kell a saját tesztszervezetét létrehoznia, amely az összes bank tesztjeit koordinálja. A nálunk csoportos beszedésnek hívott direct debit témakörében (igaz, ez csupán egy része a tényleges SEPA direct debit pénzügyi struktúrának és funkciónak) bennünket is érint, hogy az ilyen megbízások itthon a terhelő banknál történő fizetéskezdeményezéssel (debit mandate) köttetnek (amikor a saját bankunk - amely megterheli majd a számlánkat - koordinálja a díjbeszedővel, hogy rendszeresen leemeljék arról a havidíjat). Európa országainak többségében ellenben a credit mandate van érvényben, amikor a díjbeszedő (creditor) oldaláról indul a szerződéskötés a partnerrel, az továbbítja az ügyfél bankjának a terheléses tételt. Hosszas csatározás folyt az EPC-ben arról, hogy a nálunk (és néhány más tagállamban is) élő debit mandate-et - mint választható lehetőséget - szintén beépítsék a szabálykönyvekbe, ám ezt a javaslatot végül nem fogadta el a plenáris ülés. A tagok többségének érdekeit sértette, hogy kötelezővé váljon a felkészülés egy választható (opcionális) lehetőségre, amennyiben tehát ilyen típusú tranzakció érkezne hozzájuk, úgy arra is fogadóképesek legyenek. A júniusi plenáris ülés tárgyalt arról, hogy ezt a terhelő bankok úgynevezett Additional Optional Service-ként (AOS) kezelhessék. (A hitelintézetek átveszik tehát az ilyen megbízásokat, bizonyos adatokat rögzítenek a saját rendszerükben, azután "postásként" továbbítják a creditorhoz, mintha a megbízást a közvetlen jóváírásra náluk adta volna be az ügyfél). Komoly érdekcsaták folynak tehát az EPC-n belül is az egyes fizetési instrumentumok tényleges működésével kapcsolatban. Kiemelt téma a bankközi jutalék (interchange) kérdése, amit a direct debit esetében Multilateral Balancing Paymentnek hívnak. Úgy tűnik, hogy az EU nem kíván beleszólni ennek alkalmazásába, de azt elvárja, hogy ezek a díjak költségarányosak legyenek, tehát a tényleges költségek fedezésére és ne profittermelésre ösztönözzék a bankokat. A kártyakeretszabályt minden euroövezeti tagország elfogadta, és alkalmazkodni fog hozzá. Ez azt jelenti, hogy az EPC-elvárások szerint annak az EMV-sztenderdnek kell megfelelni, ami a kölcsönös elfogadást egyértelműen biztosítja az euroövezetben. Óriási lobbizások folynak azoknál az országoknál - több ilyen tagállam is van -, ahol nemzeti sémák működnek. Három lehetőségük van: vagy átállnak egy nemzetközi sémára (ahogy az angolok tették); vagy olyan megoldást találnak, amely szerint a saját nemzeti séma is kompatibilissá válik az EPC SEPA-elvárásaival; illetve a harmadik egy co-branded kártyatípus, amikor a nemzeti és a nemzetközi logó is rajta van a kártyán; ez utóbbit csak átmeneti megoldásnak tekinti az EPC. (A németek például sorra járják mostanában a tagországok nagy elfogadó bankjait - a mieinket is - azzal, hogy az ő nemzeti sémájukat felkészítik EPC-SEPA-kompatilibis sémára, tehát Magyarországon is fogadják majd el azt a brandet.) A bankkártyák sztenderdizációját illetően komoly munka folyik, így a kártya és a terminál, a terminál és az elfogadó bankja, az elfogadó és kibocsátó bank közötti sztenderdek, illetve a certifikációs eljárásokra, sztenderdekre vonatkozó, egységes szabályozásban; ahogy a visszaélések megelőzésére a fraud munkacsoport is egységes szabályokat kíván alkotni. Ami könnyíteni fogja majd a bankok életét, és emellett megfelelő versenypozíciókat is teremt, az International Bank Account Number (IBAN) és a Bank Identification Code (BIC) adatbázis létrehozása. Lényeges, hogy a BIC kinyerhető lehessen az IBAN-ból, amelyhez az OITS kidolgozott egy követhető adatbázis-struktúrát. Az EPC honlapján ennek specifikációja elérhető, miután minden ország egyedi feladata, hogy ezt az adatbázist létrehozza. Tempós felkészülés és komoly lobbizások közepette, a júniusi plenáris ülésen véglegessé váltak a szabálykönyveknek azok a változatai, amelyek már az implementációk abszolút alapjai, s - mint említettem - új munkabizottságok alakultak. Fontos tudni: amit eddig és most jóváhagyott az EPC, azon 2008. január 1.-jéig már nem változtatnak. Természetesen tovább épülnek, finomulnak a szabálykönyvek és a keretszabályok, a további változások érvénybe lépését azonban egy későbbi időpontra tolják, hogy az implementációt ezek ne zavarják meg. Az EU és az Európai Központi Bank támogatja az EPC munkáját, olykor kritikusan közelít, próbál gyorsítani, és az érdekeket még inkább összehangolni. Közös érdek, hogy ezeket a fizetési instrumentumokat minél előbb bevezessék. A Roadmap szerint, amely meghatározza az EPC egész működésének stratégiáját és filozófiáját (A magyar bankszakma képviseletében, E-hírlevél, 2005/10-11.), 2010-re a fizetési tranzakciók kritikus tömegének kell már ezeken a csatornákon átáramlania. Az ehhez való csatlakozás kölcsönös megállapodások alapján történik, illetőleg a sémamenedzsment fogja össze és koordinálja a szükséges szerződések létrehozását. Csak az tekinthető partnernek, aki ilyen szerződést aláír - persze nem országos, hanem banki szinten. Noha mindezek csak az euroövezet tagállamaira rónak még kötelezettséget, a hazai tennivalók időzítése és átláthatósága már most nélkülözhetetlen a felkészülésben. Hadd utaljak vissza a fogadókészség elvének komoly számonkérésére. Az euróban történő fizetések fogadására a magyarországi hitelintézeteknek ugyanúgy képessé kell válniuk 2008. január 1-jétől, ahogyan a Monetáris Unió bankjainak; s ha nem közvetlenül, akkor valamely euroövezeti bank közreműködésével (ma inkább ez utóbbi jellemző). Rövid távon ez működik, de közép- és hosszú távon nem, hiszen - amint említettem - például a SEPA direct debit tényleges életre keltetése után magyar polgárok is igényelhetik a határon túli (cross border) szolgáltatások kiegyenlítéséhez a direct debit fizetési instrumentumot, s annak már meg kell felelnie ezeknek a szabványoknak. Mindazok, akik foglalkozunk ezzel a témakörrel - sok munka- és támogatócsoportban: a készpénz, a kártya, a jogi, a sztenderdizációs vagy a most összevont direct debit- és credit transzfer-munkacsoportban is dolgoznak magyar szakértők -, az EPC információk közvetítőivé váltunk. Magyarországon a Fizetési Rendszer Tanács (FRT) munkacsoportjai igyekeznek lefedni az EPC-ben működő szervezeti struktúra feladatköreit. A Magyar Bankszövetséggel együtt hosszú ideje munkálkodunk azon, hogy létrejöjjön a magyarországi SEPA-szervezet. Tudomásul kell vennünk, hogy ehhez meglehetősen eltérő érdekviszonyokat kell egymáshoz közelíteni. A tagországok mindegyike működtet nemzeti SEPA-szervezetet, akár az adott ország nemzeti bankjának vagy bankszövetségének égisze alatt, de önálló szervezetként. A gyakorlatban olyan döntéshozó, jogalkotó, szabályozó hatóságokat is célszerű bevonni ebbe a munkába, amelyek befolyásolják a pénzügyi szabályozási folyamatokat, illetve a későbbi megvalósításukat. Már több variációban is kidolgoztuk a hazai SEPA szervezeti működési szabályzatát, ebbe megpróbáltuk a hatóságok képviselőit is bevonni, s igyekeztünk figyelembe venni az észrevételeiket. Azt kell mondanom e téren sajnos egy kis megtorpanás tapasztalható, miután nincs még kijelölve az a koordinatív szervezet, amely a magyar SEPA-szervezet működéséért lesz felelős. Az FRT jóváhagyta: teljesen elfogadott, hogy egy ilyen szervezetet létre kell hozni, erre a felhatalmazást is megadta. Megalakult egy előkészítő munkacsoport (annak is én vagyok a vezetője), amelyben összefoglaltuk a rövid és hosszú távú feladatokat: mi a dolgunk még a szervezet létrehívása előtt. Valójában már csak a tényleges munka megkezdése hiányzik; ehhez szükséges a döntés, hogy melyik testület vállalja fel ezt a vezető, koordinatív szerepet. Az az elv eddig nem sérült, hogy Brüsszel és Budapest között a magyar bankrendszert érintő szakmai információk áramoljanak, csak nem jött létre még az a tényleges testület, amely ezt megfelelően kezelné. Elengedhetetlennek tartom, hogy a szervezet működését ne csak társadalmi munkaként fogjuk fel, hanem a programját kötelezettségnek tartsuk a jövőben. Az EPC és a Fizetési Rendszer Fórum (FRF) munkacsoportjaiban dolgozók eddig is segítettek ebben - a felgyorsult munka rengeteg feladatot rótt rájuk -, ám azzal, hogy az EPC tagjává váltunk, a kötelezettségeinket is teljesítenünk kell. Azt látom, mindazok, akik közel kerülnek a témakörhöz, felfogják a tennivalók súlyát, mélységét, beruházás- és időigényét. Tudjuk, mennyire fontos, hogy a magyarországi bankok is minél előbb tudatosítsák már a SEPA-övezeti tagságunk előtt is, hogy ez milyen felkészülési feladatokat ró az egyes tagországok bankjaira az infrastruktúra, az üzletvitel vagy a szabályozás átalakításában. Két évvel ezelőtt kezdeményeztük az EPC titkárságánál, mi módon lehetne az előttünk járó tagországok gyakorlati tapasztalatait - akár a nemzeti SEPA-szervezetek kialakításával kapcsolatban - a közös érdek alapján áttranszformálni. A SEPA-övezethez később csatlakozó államok egyértelmű választ kaptak: az EPC ebben nem kíván koordinatív szerepet vállalni, hiszen egyenrangú partnernek tekintve, ehhez minden tagország megkapja ugyanazokat az információkat; az önálló cselekvéshez bármely segédanyag, eljárás és fórum adott. Mindenben van véleményalkotási, hozzászólási jogunk és lehetőségünk, de a kialakítást - akár bilaterális konzultációk alapján - magunknak kell megoldanunk. Kaposy Zsuzsa
Fontosabb az alapos felkészülés, mint a sietség Marsi Erika, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének első főigazgatója 2007. július 17-étől a Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. igazgatóságának alelnökeként folytatja pályáját. Az elmúlt három esztendőben szerzett szakmai tapasztalatai alapján a piacról, a felügyeletről kialakult nézeteiről és a jövőről kérdezte őt az E-hírlevél.
Ez a változás természetesen az ügyfelektől is pénzügyi ismereteket, öngondoskodást, igen erőteljes tanulási folyamatot igényel, a pénzügyi szektor oldaláról pedig egészen más megközelítést, minőségi kiszolgálást kíván meg. Mindemellett azt is tudjuk, hogy a piaci szereplők (közöttük a bankok is) egyre nagyobb mértékben támaszkodnak ügynökökre. Az ügynökökön keresztüli értékesítés látszólag dinamikusan fejlődő szakma, ám a piac evolúciója megköveteli, hogy az ügynökök termék- és szolgáltatásértékesítései is minőségi eladásokká váljanak. Ma még nem mindig tartunk itt A felügyelet új szervezeti struktúrájának 2004-es bevezetésekor a PSZÁF kettős (fogyasztóvédelmi/tájékoztatási és prudenciális) funkciójának erősítésétől a hatóság rövidebb reakcióidejét és hatékonyabb működését várták. Ezzel a céllal két fő területet alakítottak ki, a prudenciális és a piacfelügyeleti ágat. Bevált ez a modell? Mind a hazai gyakorlat, mind a nemzetközi példák alátámasztják a sikerességét, amellyel a magyar felügyelet példát mutatott (a piacfelügyeleti és intézményfelügyeleti megközelítésre azóta másutt is van már példa). Ugyanakkor a piacok és a termékek integrálódásával az országhatáron belül és túl, a felügyeletek - köztük a miénk is - jelentős kihívásokkal néznek szembe, ennek viszont még nem látjuk a végét. Az Európai Unióban határozott irányzattá vált a pénzügyi csoportok esetében a home-felügyelet erősítése. Ez teljesen természetes, hiszen az EU-n belül jelenleg az eszközök több mint 60%-át 16 csoport adja a bankrendszerben. Ennek alapján született tehát az az elvi döntés, hogy a napi, gyakorlati felügyeletben is meg kell jelennie ennek a koncentrációnak. Azt még nem tudjuk, hogy ez milyen jogi felállásban és milyen formában valósul meg, a választandó út még meglehetősen bizonytalan. (Nincs még például kialakított, egységes európai betétbiztosítási rendszer; a társasági törvények is nagyon különböznek stb.). Leegyszerűsítve: abban a kérdésben, hogy baj esetén "ki fizeti a révészt", nincs még egyetértés; elvi döntés egyelőre csupán abban született, hogy a felügyelés mindenképpen a csoportok súlyának megfelelő legyen, míg a jogi forma kialakítása 2010 utánra várható. A felügyeletek munkáját ez jelentősen meg fogja változtatni a gyakorlatban. Már ma is látható, hogy a társintézmények közötti együttműködés milyen intenzívvé vált. Egy összetett piac összetett feladatainál olyan felügyeletre van szükség (és a PSZÁF jó úton halad efelé), ahol magasan képzett, kvalifikált, nyelveket beszélő és a nemzetközi pénzügyi gyakorlatot ismerő szakemberek dolgoznak. (Emellett megmarad természetesen az a felelősségük is, ami a belső piachoz kapcsolódó felügyeleti jogosultságokhoz kötődik.) A határon átnyúló pénzügyi szolgáltatásoknál a nagy- és esetleg a középvállalati szektor finanszírozásának, illetve az ahhoz kapcsolódó kockázatok kezelésének ellenőrzésében a home-felügyeletek a jelenleginél biztosan nagyobb szerepet kapnak a jövőben. Még azt sem zárom ki - erre is látunk már példát -, hogy a vállalati szektor finanszírozásához kapcsolódó pénzügyi szolgáltatások egyre inkább fióktelepek közreműködésével valósulnak meg a későbbiekben. A másik két szektorban (retail és kkv) a hazai felügyelet, a magyar szabályozás és az itteni pénzügyi szolgáltató kerete marad a meghatározó. Mi a magyarázata annak, hogy Magyarország úttörővé vált az integrált felügyelet kialakításában? Egyre több helyen működik integrált felügyelet, az élet bebizonyította a létjogosultságát. Kijelenthetjük: ebben megelőztük a társszervezeteket, noha csak mostanra látszik, hogy a pénzügyi termékek és szolgáltatások mennyire összefüggnek a különböző piacokon. Egy termékhez egyszerre akár tőkepiaci, biztosítási és hitelezési kockázat is kapcsolódhat. Véleményem szerint a 90-es évek sokkjai vezethettek el az integrált felügyelet szükségességének felismeréshez. Amikor a szabályozás 1996-ban megengedte, hogy a bankok befektetési szolgáltatásokat is nyújtsanak, ésszerű lépés volt - elsőként - a bankfelügyelet és az értékpapír-felügyelet összevonása (még akkor is, ha a következő néhány évben a bankok befektetési szolgáltatásai még nem volt meghatározók, s csak némi fáziskéséssel vonták az univerzális hitelintézetek keretébe az addig a bankok leányvállalataiként működtetett brókercégeket). Ez összefügg azzal is, hogy a tőkepiacunk a 90-es évek elején feltételezett kapitalizációhoz képest nem érte el azt a mértéket, ami gazdaságilag megalapozottá tette volna önálló befektetési szolgáltató cégek működését. 2000-2001-ben még sem a tevékenység, sem a szabályozás nem indokolta az összevonást a biztosítás- és pénztárfelügyelettel; azt gondolom, szervezetracionalizálási indokok állhattak inkább emögött, illetve a piacok általános, és a pénzügyi stabilitással összefüggő felügyeleti felelősségének koncentrálása. 2003-2004-től már erőteljesebben tapasztalhattuk mind a termékek/szolgáltatások, mind a kockázatok összefonódását, ami felszínre hozta ugyanakkor azt is, hogy egyes ágazatokban a hasonló jellegű (vagy egymással versengő) termékeknél más és más a hatályos szabályozás. Ez felveti, és fel is fogja vetni azt - függetlenül attól, melyik ágazati törvény hatálya alá tartozik egy termék -, hogy a hasonló típusú, vagy egymással versengő konstrukcióknál legalább az alapfeltételeknek hasonlóvá kell válniuk. (Ez nem jelenti azt, hogy egy unit-linked termék ugyanúgy működjön például, mint egy befektetési jegy, de hogy milyen információk szükségesek az ügyfélnek ahhoz, hogy el tudja dönteni, melyiket válassza, arra a tájékoztatásnak mindkét termék esetében válaszolnia kell. Nem gondolom, hogy minden termékre és tevékenységre ráhúzható ugyanaz a szabályozás ("one fit all" elgondolásról szó sincs), de hiszem, hogy a céloknak és az alapelveknek viszont azonosaknak kell lenniük. Az Európai Bankfelügyeleti Bizottság (CEBS) a felügyeleti gyakorlatok egységesítését szorgalmazza (a különféle CEBS-sztenderdek és -ajánlások kidolgozásában már a PSZÁF is részt vett). Ön szerint hol tart most az EU az ehhez vezető úton? Az EU fontos törekvése, hogy a felügyeleti gyakorlat és az ehhez kapcsolódó sztenderdek/ajánlások az elvük és tartalmuk tekintetében egyezzenek. Ezzel mindenki egyetért, és ehhez a CEBS már számos ajánlást dolgozott ki. Hasonló típusú szervezet a tőkepiacon a Committee of European Securities Regulators (CESR); illetve a biztosítási/pénztári területen a Committee of European Insurance and Occupational Pensions Supervisors (CEIOPS). Az Európai Bizottság felhatalmazása alapján mindhárom bizottságnál alapvető cél, hogy közelítsék a felügyeleti gyakorlatot. A sztenderdek tartalmában a felügyeletek egyetértenek; a nagy kérdés, ami egy-két év múlva ezek alkalmazásánál kerül majd napirendre, hogy vajon minden felügyelet gyakorlata megfelel-e az elvárásnak. A CEBS, a CESR és a CEIOPS ugyanis a jövőben már nem az ajánlások kidolgozására helyezi a tevékenységében a hangsúlyt, hanem a felügyeletek munkáját és gyakorlatát értékeli majd. Az európai piac koncentráltságából adódóan biztos vagyok benne, hogy - bizonyos csoportok esetében - meg fog változni a felügyeleti felelősségi rendszer és együttműködés is. Itt az a fő kérdés, hogy a home-felügyeletért felelős bármely szervezet a CEBS-sztenderdek/ajánlások, vagy a sajátjai alapján dolgozik és értékel-e majd. Az eredeti ütemterv szerint a tagállamokban működő bankok már 2007-től áttérhettek, 2008-től pedig át kell térniük az új európai tőkedirektíva, a CRD szerinti működésre. Közismert, hogy a tőkekövetelmények validálásának módszere már adott, ám Magyarországon épp 2007 júliusától váltak csak hatályossá az ehhez szükséges jogszabálymódosítások. Hol tart ez a folyamat, s az elmúlt esztendőkben a felügyelet mennyiben segítette ezt a programot? 2008-tól csupán a lehetőség nyílik meg az áttérésre, de csak 2009-től lesz kötelező, vagyis egy esztendővel kitolódott a határidő. Nagyon bonyolult, teljesen új alapokon álló szabályozás jött létre, ezért a teljes felkészülés csak akkor biztosítható a tagállamokban, ha már minden elvárás és szabály ismert lesz. Nem csak Magyarországon születtek meg késve a törvényi alapok (jogszabályok) ebben az évben; az alkalmazásukhoz pedig még az őszre várható, kapcsolódó kormányrendeletekre is szükség lesz, a legfontosabb részletek ugyanis ezekben találhatók. Többek között, hogy a rendszer működése szempontjából mit értünk defaulton (vagyis mikor mondjuk ki, hogy egy hitel bebukott); vagy milyen adatokat s hogyan kell nyilvánosságra hozniuk a bankoknak stb. Meggyőződésem, hogy ezúttal sokkal fontosabb az alapos felkészülés, mint a sietség. Úgy látom, a bankszektornak is ez a véleménye, ezért nagyobb hangsúlyt helyez a felkészülésre, mint arra, hogy az elsők között, már 2008-tól áttérjenek az új tőkekövetelmények alkalmazására. Reálisan október-novemberre állhat össze a teljes szabályozói háttér; ekként nem feltételezhető, hogy az év utolsó hónapjaiban a banki rendszerek ezekre minden tekintetben felkészülhetnek. Az utóbbi években ezen a téren a Nemzetközi Bankárképző Központ is sok segítséget nyújt a hitelintézeteknek, ahol Marsi Erika alelnökként folytatja a pályáját július közepétől. Mi lesz a feladata a Bankárképzőnél? Az egyszavas válaszom a minőségbiztosítás. Úgy gondolom, ezen a piacon - a pénzügyi szolgáltatások, tréningek, az oktatás, továbbképzés, tanácsadás területén - az, hogy egy intézmény mindig magas színvonalú ismereteket adjon, egyedül a minőségbiztosítás garanciáival lehetséges. Erre a feladatra érkeztem, ennek érvényesítése a dolgom. Miközben mindarra a tudásra, amit eddig (korábban a jegybankban, később egy bróker cég, majd egy bank compliance-szakértőjeként, az elmúlt három évben pedig a felügyeletnél) szereztem, szükség van, ezek "lefordítása" vár mostantól rám a Bankárképző tevékenységében. Ki kell dolgoznunk (ez folyamatos feladatot ad a csapatnak), hogy a pénzügyi szolgáltatóknak milyen tréningre, oktatásra, konferenciákra van szükségük; a tanácsadásban, a mindennapokban milyen típusú igényei merülnek fel a piacnak, s azokat hogyan tudjuk magas színvonalon kielégíteni. Nekem ez új kihívást jelent, miközben a szakmai kötődésem kettős. Az összefüggésekben és a rendszerben való gondolkodás alapvető igényem, de gyakran szeretek a részletekbe is belemenni. A minőségbiztosítással, az új területekkel és azok összefüggéseivel erre a megközelítésre itt biztosan szükség lesz. Az NBK csaknem húsz éve magas szintű oktatást, továbbképzést nyújt a bankosoknak; s bár a nevében most is bankárképző, már korábban is elmozdult más piacok felé. Ahogy a termékek és a piacok is összefüggnek, ez a képzés irányait is átszövi a jövőben, hozzátartozik. Mire gondolok? A befektetési szolgáltatásokra vonatkozó uniós direktíva, a MiFID olyan ügyfélszempontú szabályozás, amit a bankoknak is alkalmazniuk kell. Nos, a Bankárképző ezen a terepen is képes lesz oktatni, tanácsadást nyújtani. Vagy vegyük a néhány éven belül kötelezően alkalmazandó Szolvencia II.-t, ami a logikájában, megközelítésében ugyanaz a biztosítási szektorban, mint a bankoknál a CRD. Meggyőződésem, hogy a CRD-tapasztalatok alapján, aktuáriusi tudással kiegészülve a Bankárképző magas színvonalú képzést biztosít majd a Szolvencia II. területén is. Az elmúlt három évben mi volt igazán szép, érdekes és vonzó, más oldalról olykor terhes és kilátástalan a PSZÁF-nál? Milyen érzésekkel lépett tovább? Örülök, hogy a felügyeletnél dolgozhattam. Ezt nagy lehetőségnek tartottam, emellett gazdag tapasztalatokat szereztem, erre jó szívvel gondolok vissza. A kollégáknak sokszor mondtam, és ma is azt gondolom, hogy a felügyelés az egyik legszebb szakma, hiszen miközben szakmai tudás (kockázat, számvitel, mikro- és makroismeret) kell hozzá, a fő célja az, hogy a felügyelet egész tevékenysége a betétesek és a befektetők érdekében történjen - ezt soha nem szabad elfelejteni. Vonzó volt, hogy bármilyen (egyszerű vagy bonyolultabb tőkepiaci, banki vagy biztosítási) ügyletnél egyetlen kérdést tett fel magának az ember. Azt, hogy annak a befektetők vagy a betétesek szempontjából pozitív vagy negatív a hatása, s emiatt kell-e valamit változtatni rajta. Ezzel a megközelítéssel szerintem a bonyolult ügyek is érthetővé válnak, hamar megmutatkozik, hogy mi az elfogadható, s mi nem. A felügyeleti munka szépségét nekem ez az elvi elkötelezettség jelentette. Ami megterhelő volt: a felügyeleti tevékenység rengeteg adminisztrációval jár. Az adminisztrációhoz kapcsolódó dokumentációk és azok kezelése meglehetősen munkaigényes feladat. Hogyan lehet megfelelni annak a követelménynek, hogy a hatóság legyen gyors és hatékony, ugyanakkor minden egyes lépése megfelelően adminisztrált és dokumentumokkal alátámasztott? Nos, ez valóban nehéz. A PSZÁF belső ügykezelésében már áttért az elektronikus ügyintézésre (ezalatt persze nem az e-mailt értem, hanem az elektronikus iktató, ügyintéző/ügykezelő és archiváló rendszert), de az adminisztráció nehézségével - enyhülő mértékben - mindig is szembesülni fog. Ez nemcsak a felügyeletnek fárasztó, hanem a felügyelt intézményeknek is, miközben senki sem gondolja, és nem is várja el, hogy úgy lehessen és kelljen véleményt alkotni, vagy határozatot hozni, hogy azt kellő dokumentációval ne támasszák alá. Végül fontos tapasztalat: szerintem az intézmények több mint 90%-a általában nem akar sem szabályt sérteni, sem úgy eljárni, hogy az bárkinek problémát okozzon, vagy hátrányos legyen - ebből következően a társaságok legnagyobb részt együttműködnek a felügyelettel. Amikor érdemi, szakmai párbeszéd folyik - bár voltak és mindig is lesznek véleményeltérések -, a piaci szereplők a megalapozott érvelést (ami mögött persze befektetői vagy betétesi, sohasem egyéni, hanem közösségi érdek áll) mindig elfogadják. Ky-Zsa
Kelet-európai tapasztalatokkal Moszkvában Hák-Kovács Tamás, a Commerzbank Zrt. eddigi elnök-vezérigazgatója ugyanezt a feladatkört 2007 júliusától Moszkvában, a Commerzbank (Eurázsia) SAO élén látja el. (Hazai utódlásáról a Ki, merre? című rovatunkban olvashatnak - a szerk.) A bankvezetőt - aki 2000 decembere óta a hitelintézet vezérigazgató-helyettese, 2002 októberétől elnök-vezérigazgatója volt -, az elmúlt esztendők sikereiről, illetve új feladatairól kérdeztük. Interjúnk Hák-Kovács Tamás magyarországi tartózkodásának utolsó napjaiban készült.
Egyfelől új jövőképet kívánunk adni az orosz leányintézménynek, hiszen hiába nagy az orosz piac, a topvállalatok kiszolgálása ott is csak korlátozott lehetőségeket kínál; másrészt új akvizíciós célpontot keresünk a társaság számára. A 12. legnagyobb orosz bankban (Promsvyazbank) meglévő 15%-os részesedésünket a közelmúltban többségi tulajdonra kívántuk emelni, ám a frankfurti elképzelés meghiúsult, pedig a Commerzbank ezzel a legnagyobb külföldi hitelintézetté válhatott volna az orosz piacon. Itthon felismertük: azzal a stratégiával sikerülhet új növekedési pályára találnunk, ha a Commerzbank igazi erősségeire építve, a versenytársainknál gyorsabb ütemben igyekszünk az egyre kisebb vállalatok felé nyitni. Az elmúlt öt-hat évben gyakorlatilag ez történt nálunk; a Commerzbank (Budapest) corporate banking célcsoportja - fölülről lefelé - ma már a 150 millió forint árbevételű vállalatokig terjed. Oroszországban persze minden méret nagyságrendekkel meghaladja a mieinket, de az üzleti célunk ott is hasonló, és azt gondolom, hogy a magyar tapasztalatok ebben kifejezetten hasznosak lehetnek. A hasonlóság mellett milyen különbségeket lát az orosz és a magyar piac között? Az orosz piacon mindenféle vállalati szegmens létezik. Magyar globális vállalatok nincsenek, még a legnagyobb cégek közé tartozó MOL nagyságrendje is csak egy átlagos regionális vállalat méretének felel meg, amekkora Oroszországban több tucat is van. A másik különbség, hogy - itthonról nézve - a fejlődés sokkal gyorsabbnak tűnik, mint Magyarországon, ezért is fogadtam el ezt a rendkívüli kihívást, ezt a rendkívüli lehetőséget, amilyen az életben nem sokszor adódik. Bízom benne, hogy az orosz piacon még lehet és tudunk valami komolyabbat alkotni, valami mértékadót létrehozni. Moszkvában mi indokolta a vezetőváltást? Míg a Commerzbanknál általában ötévente esedékes a továbblépés, Andreas Dieter Schwung - abban a reményben, hogy végigviszi a tervezett akvizíciót és beindítja az integrációt - hét esztendeje vezette már az orosz leánybankot. A Promsvyazbank többségi tulajdonának megszerzése elmaradt, német kollégám a második félévtől regionális igazgatói pozíciót tölt be Ázsiában, Moszkvában pedig új emberre volt szükség a Commerzbank (Eurázsia) élén, akivel hosszabb távon lehet számolni. Így esett rám az anyabank választása. Mostantól egészen más gazdasági és jogi környezetben kell eligazodnia. Az orosz bankszektor struktúrája elsőre nem nagyon tér el az európaitól. Megvan a törvényi háttér, az intézményrendszer, a felügyelet stb., lehet, hogy kicsit talán bürokratikusabb a szervezet, de az első tapasztalataim szerint inkább kulturális különbségeket látok, mint szakmaiakat. Nyugat-Európából nézve ez a "szakadék" talán nagyobbnak tűnhet, kelet-európai szemmel mi másképp látjuk ezt a piacot, és azt, ami ott történik. Most az angol a munkanyelv, de szeretném bevezetni az oroszt (gondolom, a munkatársaim ennek örülni fognak). Több szempontból is lényegesnek tartom, hogy az ember a helyi nyelvet beszélje. Egyrészt, mert enélkül kimarad az információáramlásból, másrészt, ha tovább akarunk lépni (akár akvizícióval, akár anélkül), akkor már most fel kell készülni arra, hogy az orosz váljon a munkanyelvvé. Határozott elképzelésem, hogy amint átveszem a funkciót, attól kezdve oroszul fogunk kommunikálni. Beszéljünk a Commerzbank (Budapest) utóbbi hét évéről, szeretném, ha összegezné a tapasztalatait. Ahhoz a bankhoz képest, amelynek az irányítását 2000 végén átvettük, óriási utat tett meg a társaság, attól viszont még most is messze vagyunk, ahová el szeretnénk jutni. 2001-ben azt tűztem ki célul, hogy a hozzánk hasonló kis vállalati bankok közül a legnagyobbak és a legjövedelmezőbbek legyünk - ezt messze túlteljesítettük. A mérlegfőösszeg alapján mindig a középbankok közé tartoztunk, de nem ez a lényegi kategória. A lényeg véleményem szerint a stratégia és a piaci részesedés. Azokhoz mérve magunkat, akikkel egy szintről indultunk, hatalmassá vált a különbség közöttünk. A német bankok közül ma egyik sem számottevő szereplője a magyarországi pénzpiacnak (bizonyos termékcsoportokban a Deutsche Bank kivételével, de ők egész más stratégiai irányt követnek). Amikor azt mondták rólunk, hogy a Raiffeisenhez vagy (az UniCredit elődjeként) a HVB-hez képest mi még mindig milyen kicsik vagyunk, ezt dicséretnek tekintettem, hiszen hét évvel ezelőtt még senkinek nem jutott volna eszébe, hogy ezekhez a nagy bankokhoz hasonlítson, vagy bármilyen szempontból versenytársnak tekintsen bennünket. Vállalatokkal foglalkozó bankként mi középre húzódtunk, ahonnan valami miatt (kifelé, lefelé vagy mert felvásárolták őket) a legtöbb szereplő elmozdult. Kevesen maradtak középen, ami szerintem lehetőséget nyújt a Commerzbanknak. A pénzügyi eredmények igazolták a stratégiájukat? Ami igazán örömmel tölt el - ez a hivatalos mérleg eredménykimutatásából nem olvasható ki -, az az árbevétel, amit az ügyfelekkel hoztunk létre. Viszonylag konzervatív, kevés befektetési ráfordítást igénylő politikával 2003 óta minden évben (tehát tartósan) 30% feletti növekedést tudtunk produkálni. (Ha a bevétel nagy része trading típusú investment banking lenne, annak egészen más lenne a megítélése, ahhoz ugyanis nem kell a magyar piacon jelen lenni, azt ide és oda is lehet könyvelni. Az ügyfelekkel elért árbevétel viszont a bank helyi szerepét bizonyítja.) Amennyiben ezt a növekedést fenn tudjuk tartani a következő két-három évben, akkor a vállalati piacon 3% körüli részesedést érünk el, ami már indokolja a bank hosszú távú jelenlétét a helyi piacon. Szakmai körökben ön a teljesítményorientáltságáról híres, a PPP-projektek igazi szakértőjeként emlegetik, továbbá olyan vezetőként, aki erőteljesen törekedett rá, hogy a vállalatok házibankjaként működő Commerzbanknál a legtöbb ügyfelet személyesen is ismerje. Ön szerint ez az irányzat mennyiben folytatható? A legnagyobb elismerésnek tekintem, hogy a tulajdonosoktól szabad kezet kaptam az utódlásom kialakításában; ebből következően több tényező is garantálni fogja azt, hogy a távozásom után az eddig kialakult gyakorlat folytatódjék. Az egyik garancia erre a teljesen magyar menedzsment; a másik, hogy akik házon belül már bizonyítottak (úgymond a saját nevelésünk), azok most előre léphetnek. Dr. Walter György, akivel évek óta próbálom ezt a stratégiát megvalósítani, vezérigazgató-helyettes lesz, Kozma András pedig, aki elnök- vezérigazgatóként lett a kinevezett utódom, túl a szakmai kvalitásokon, még a személyiségében és a reakcióiban is hasonlít rám, ráadásul ő is a középvállalati hitelezésből érkezett. Akik a kulcspozíciókat betöltik, folytatják a megkezdett utat, amelynek még csak az elején járunk. Nyugodt szívvel hagyom itt a hitelintézetet, mert a szakmai örökséget továbbviszik az utódok. Mik azok a belátható célok, amelyek felé haladnak? Az országos fiókhálózat építését idén lezárjuk. Mindössze tíz fiók kialakítását terveztük, ez viszonylag egyszerű, ám üzlettel megtölteni ezeket egy kicsit már nehezebb. A letisztult struktúrákkal életet lehelni beléjük, meghatározni, hogy milyen termékeket és hogyan akarunk eladni, ez már a következő bankvezetés feladata lesz. Amit két-három éve itt elkezdtünk, annak talán a harmadánál tartunk, pusztán ezt befejezni is hatalmas munka. Szerintem a budapesti Commerzbank az új menedzsmenttel jobban jár, hiszen az nemcsak továbbviszi az eddigi gyakorlatot, hanem ahhoz újat, friss impulzusokat is hozzáad. Az átadás-átvételt meglehetősen rövidre szabtuk, nem akartam nehezíteni a vezetők dolgát, amilyen gyorsan lehet, vigyék tovább a stafétát. A hazai bankpiacon elsőként önök tűzték célul a relationship bankinget, s néhány éve az InnoBanking szolgáltatásokkal startoltak. Ezek beváltak? A relationship banking Németországban a házibank-státus. A Commerzbank erősségeként egyrészt lehetőségünk nyílik arra, hogy az ebben felhalmozott tapasztalatot áthozzuk a magyar piacra; másrészt szerintem stratégiai kényszerpálya is, hiszen a vállalati szolgáltatások termékpalettájában nem különbözünk a versenytársainktól, a szolgáltatásaink színvonalában viszont felülmúlhatjuk azokat. A méretünkből természetes előnyök is adódnak, hiszen egy kisebb szervezet kevésbé bürokratikus, s ehhez olyan célcsoportot is találunk, amelyik éppen ezt az együttműködést igényli. Legjobban talán a lakosság privatebanking-szolgáltatásához hasonlítható a munkamódszerünk. Bár ugyanazokat a termékeket akár az interneten keresztül is megvásárolhatnák, ám épp azért veszik a bankot igénybe, mert a termékhez kapcsolt szolgáltatást is igénylik, amit a nagyobb bankoknál kevésbé lehet megkapni. Az InnoBanking valójában a hálózatépítés céljával függ össze: a kisebb vállalatokat kívánjuk így elérni. A fiókokban a nagyvállalati bankolás előnyeit (prémiumszolgáltatásait) tesszük elérhetővé a közepes vagy kisebb vállalatoknak. A kisebb vállalati szegmens megnyeréséhez nélkülözhetetlen a hálózat, a cégek azt igénylik, hogy helyi bankként is megjelenjünk a városukban. Az InnoBanking valójában ennek a programnak a márkaneve. Ön évek óta a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara kincstárnok alelnöke is volt. Sajnos vissza kellett lépnem ettől a szívvel-lélekkel végzett megbízatásomból, a kamarában a Telekom pénzügyi igazgatója lesz az utódom. Az anyabank régiós törekvéseiről mit lehet ma tudni? A Commerzbank AG pár évvel korábbi stratégiaváltása a német piacra összpontosult, hiszen alapvetően német bank vagyunk - mondjuk így - globális jelenléttel és európai hálózattal. Kelet-Európában a 2004-es EU-csatlakozások óta egyedül a varsói BRE banki részesedésünk 75%-ra emelése történt meg, Lengyelországban komoly retailhálózatot épített ki a bank, s az ezredfordulón nulláról indulva, mára 5%-os piaci részesedéssel rendelkezik. Az akvizíciós irány nem Dél-Kelet-Európa; az attraktív növekedés és a piaci méret alapján, továbbá, hogy a német vállalatok életében melyik piac játszik szerepet, a célország számunkra inkább Románia, Ukrajna és Oroszország lett. Kelet-Európában a következő tíz évben az orosz és a lengyel piac a növekedésnek a kétharmadát fogja adni a régióban. Ezek nélkül tehát hiába vagyunk másik 17 tagországban jelen, ott csak a növekedés egyharmadán osztozunk. A Commerzbank AG kelet-európai stratégiája összességében nem volt túl sikeres (szinte Lengyelországra, továbbá a magyar InnoBanking koncepcióra korlátozódott), illetve az idén, március végén megvásárolt Eurohypo AG (a legnagyobb német ingatlanfinanszírozó cég) tulajdonlásával valósult meg jelentős kelet-európai jelenléte; utóbbi egy egészen más üzletág volt. Most Oroszország lehet a fő célpont, ahol egyelőre beragadtunk egy kisebbségi részesedésbe. Erőteljes növekedésre - a meglévő tőke optimális kihasználásával - csak további akvizíciókkal nyílhat lehetőség a térségben. A Commerzbank (Budapest) tizedik születésnapján (Vállalatok házibankja - E-hírlevél, 2003/15.) azt tervezték, hogy a kisebb vállalatokra összpontosító hangsúlyváltással, öt év alatt a kibővített célpiac 10%-át lesznek képesek megnyerni. Ezen a téren miként alakultak a várakozásaik? Hadd fogalmazzak pontosan! A tízfiókos jelenléttel a nagyjából 30 ezres közép- és kisvállalati kör felét véltük reálisan elérhetőnek, vagyis csak 15 ezer cég 10%-ára gondoltunk 5 esztendő alatt. Ezt nagyjából most is tarthatónak látom, bár gondoljanak bele: ha öt év alatt 1500 vállalati partnert szerezne a bank, ahhoz naponta kellene egy-egy új ügyféllel szerződnünk. A hálózatépítéssel azonban kicsit lassabban haladtunk, mint terveztük. Három éve elmondhatták a hitelintézetről, hogy a Commerzbank csoportján belül a budapesti leánycég tudta felmutatni a legkiemelkedőbb eredményességi mutatókat. Érdekes módon, éppen Moszkva mellett. Az eredményességi mutatók közül két dolgot mindig érdemes megnézni. Az egyik a hivatalos magyar mérleg, a másik az ún. menedzsment accounting, ami a belső elszámolásokat mutatja. (Az utóbbi alapján kapjuk a fizetésünket és a bónuszunkat is.) E számok alapján azok közé a bankok közé tartozunk, amelyeknél a saját tőkearányos megtérülés magasabb, mint a költség/bevétel mutató (cost/income ratio), erre vagyok a legbüszkébb. 2007 első negyedévében 53%-os volt a Commerzbank (Budapest) saját tőkearányos megtérülése, és 35%-os a költség/bevétel mutatónk - noha egyértelmű, hogy ez hosszú távon nem lesz fenntartható. A másik, amire büszke vagyok, hogy az InnoBanking-koncepciót (a kisvállalatok kiszolgálását) most a cseh és a szlovák piacon is elindítjuk, ez egy magyar know-how. Van tehát a sikernek néhány eleme: ilyen az értékesítésmenedzsment, a hagyományostól eltérő fiók, s hozzá még nyolc-tíz kritérium, amit a későbbiekben talán az orosz piacra is átviszünk. K. Zs.
Az MFB jubileumi konferenciája A Magyar Fejlesztési Bank Rt. jubileumi konferenciát rendezett Globális kihívások - fejlesztési dilemmák címmel 2007. június 28-án. Erős Jánosnak, az MFB Rt. vezérigazgatójának nyitóbeszéde után Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke ismertette véleményét arról, hogy mi az állam szerepe és mi nem az a hazai gazdaságfejlesztésben, valamint szólt az MNB gazdasági szerepéről is; majd Philippe Maystadt, az Európai Beruházási Bank elnöke tartott előadást az EIB (European Investment Bank) fejlesztéspolitikai szerepéről és az új lehetőségekről. Czirják Sándor, az MFB Rt. vezérigazgatója azt elemezte, hogyan vett részt az intézmény az elmúlt tizenöt évben a magyar gazdaság fejlesztésében. Átalakulás - fejlesztés - felzárkózás címmel Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke - jelenleg a University of California Los Angeles (UCLA) történelem tanszékének professzora - lebilincselő előadását hallgathatták a meghívottak Közép-Kelet-Európa és Magyarország elmúlt 15 évének társadalmi-gazdasági átalakulási folyamatairól. A tanácskozás résztvevőit a kormány nevében Veres János pénzügyminiszter köszöntötte; végül a jubileumi konferenciát lezáró, A magyar gazdaság felzárkózása és alkalmazkodási trendjei című kerekasztal-beszélgetést - ismert gazdasági és pénzügyi szakértők részvételével - Gál Péter, az MFB Rt. ügyvezető igazgatója és vezető közgazdásza, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára moderálta. Erős János, az MFB Rt. vezérigazgatója előadásában megállapította, hogy az intézmény története, tevékenysége, elhúzódó útkeresése szorosan összefonódik a magyar gazdaság átalakulásának és felzárkózásának folyamatával. A társaság tizenöt évnyi működése kapcsán nem annyira a bankról, mint inkább a magyar gazdasági átalakulás jellegéről, nehézségeiről, eredményeiről, más térségbeli országokkal való összehasonlításáról, a felzárkózás eltérő módjairól és elsősorban ezek jövőbeli hatásairól kívánt szólni a konferencia. A fejlesztéspolitika és a fejlesztési intézmények, köztük az MFB rendeltetésének bemutatásával, a közép- és kelet-európai térség elmúlt időszakbeli fejlődésének, átalakulásának elemzésével, továbbá egy ad hoc szakmai műhely létrejöttével akarta megünnepelni az intézmény másfél évtizedes működését. A globális kihívásokra adandó hazai válaszok azonosságait és eltéréseit kiválóan bemutató kerekasztal-beszélgetés valódi műhelymunkát mutatott fel, amit csak a rendelkezésre álló, szűkös idő korlátozott. Az a törekvésük, hogy a résztvevők előtt jobban megvilágítsák a gazdasági folyamatok, a fejlesztési döntések hátterét, és az így levonható tapasztalatokból fogalmazzák meg a felzárkózási lehetőségekkel is összefüggő következtetéseket, csak a párbeszéd első állomása volt. Támogatandók ezek a hiányt pótló nyilvános műhelyek, és az MFB-től valóban méltó ünnepi lépés volt ennek elindítása. A társaság első jogelődje (a Magyar Fejlesztési és Befektetési Rt.) 1993-ban alakult át bankká, a kilencvenes években azonban az intézmény gazdaságpolitikai funkciói és belső stratégiája folyamatos viták össztüzében állt. Ezek jól tükrözik a megváltozott állami szerep útkeresését is. Az MFB tevékenységében és hosszú távú törekvéseiben alapvető változást jelentett a 2001-ben meghozott, úgynevezett "MFB-törvény" és a 2002-ben elkészített, a Magyar Köztársaság kormánya által 2003-ban elfogadott stratégia. Ez a bank tevékenységének a 2008-ig terjedő időszakra vonatkozó fő irányait jelölte ki. Ennek értékelése alapján fogadták el - a változó nemzetközi és hazai feltételeket figyelembe véve - a 2007-2011-ig szóló új stratégiát, amelyben az alapvető célok továbbra is megtalálhatók:
Tevékenységében az MFB azóta az EU fejlett országainak fejlesztési intézményeiben alkalmazott elveket érvényesíti; ezek a következők: hatékonyság, prudencia, transzparencia, a fenntartható fejlesztés, a forrásokkal való felelősségteljes gazdálkodás, valamint a piaci jellegű működés és a rendelkezésre álló kedvezményes fejlesztési források leghatékonyabb, piacképes felhasználása. Elsődleges cél, hogy a fejlesztések, beruházások segítsék a fenntartható, dinamikus növekedést biztosító gazdasági szerkezet és vállalkozási infrastruktúra kialakítását, valamint járuljanak hozzá a magyarországi vállalkozások fejlődési céljainak megvalósulásához. A bank a forrásait az elvárható legnagyobb gondossággal kezeli, és támogatja az Európai Unió lisszaboni folyamatában megfogalmazott általános célkitűzéseket: így a gazdasági növekedés gyorsítását, a technológiai szint emelését és - közvetve - a foglalkoztatás bővítését; továbbá messzemenően érvényesíti a "kevesebb, de hatékonyabb állami támogatás" elvét, amelyet az Európai Unió is követ. 2002 és 2006 között mindezek lehetővé tették, hogy az MFB Rt. nemzetközi pénzforrások bevonásával, a piaci mechanizmusokat alkalmazva, funkcióit betöltve, szilárdan és a pozitív megtérülés elve alapján nyereségesen működjön; ezzel a bank a magyar gazdaságfejlesztési rendszer fontos szereplőjévé vált. Nemzetközi elismertségét tovább erősítette egy tavalyi félmilliárdos kötvénykibocsátásával, amelyet az EuroWeek tőkepiaci szaklap a 2006. év legjobb ügyletének választott. E stratégia alapján történhetett meg 2006-ban az MFB egységes bankcsoportba szervezése, aminek eredményeként tiszta profilú rendszer jött létre: banki pénzügyi, szolgáltatói és támogatásközvetítő csoportba sorolható zrt.-kkel. A magyar gazdaság a piacgazdasági átmenet csaknem két évtizedes időszakában összességében kedvező fejlődési pályát futott be, annak ellenére, hogy a felzárkózást a makrogazdasági egyensúlyi problémák többször is megtörték (ez nem egyedi jelenség Közép-Európában). A nemzetközi nagyvállalatok megjelenésével a gazdaság termelési alapjai korszerűsödtek. Ebben a helyzetben a hazai vállalati szektor egyes szegmensei egyre sikeresebben kapcsolódhatnak be a nemzetközi tevékenységbe, s ez összességében az egész ország versenyképességét, felzárkózási lehetőségeit javítja. A kihívások szinte naponta megújulnak. A konferencia szakértőinek véleménye abban megegyezett, hogy az eltervezett programot végre kell hajtani, és nem lehet vállalni a további lemaradással fenyegető folyamatok támogatását. Az MFB és a bankcsoport a felzárkózásban szeretne hatékonyan, rugalmasan, a gazdaságfejlesztési prioritásokkal összhangban, a hazai kis- és középvállalatok erősítését szem előtt tartva, tevékenyen részt venni. Czirják Sándor, az MFB Rt. vezérigazgatója a fejlesztési bank funkcióit áttekintve hangsúlyozta: az állami infrastruktúra és a kkv-k finanszírozása kezdettől szerepelt a tevékenységi körükben. A bank stratégiájának idei felülvizsgálatakor mérsékelten profitorientált, de nyereséges tevékenységet tűztek ki célul maguk elé. Forrásbevonásaik két fő eleme és előnye, hogy a hitel kedvezményesebb, a futamidő pedig hosszabb lehet, mint a kereskedelmi bankoknál. Mintegy 4 milliárd eurónyi forrást vont be eddig az MFB a magyar gazdaság fejlesztésébe. (A nagyságrendekről szólva: az EIB a múlt évben ennek több mint tízszeresét helyezte ki; 2006-ban összesen 40 milliárd euró összegű hitelt nyújtott, amelyből 5 milliárd jutott az újonnan csatlakozott tagállamok, azon belül 150 millió euró Magyarország fejlesztéseire, 34,6 milliárd pedig az EU 15-öknek). Az MFB nem állami pénzeket "osztogat" tehát, hanem piaci alapon hitelez. Piaci szereplőként szolgálja a kormányzati gazdaság- és fejlesztéspolitika törekvéseit, hidat képez a vállalkozások, az önkormányzatok és az agrárium szereplői között. A piaci előnyöket az intézmény továbbítja a vállalatoknak; csak a tőke reálértékének megőrzéséhez szükséges hozamra tart igényt. 2003-tól az MFB aktivitásának döntő hányadát a kereskedelmi bankok közvetítésével helyezték ki, s az elmúlt négy és fél év alatt nagyjából megduplázódott a hitelállományuk. - y -
Szeminárium az értékpapírosításról
A szeminárium első részében Kék Mónika (főosztályvezető, Pénzügyi Szolgáltatások Főosztály, Pénzügyminisztérium), valamint Király Gábor és Sefer Iván, a CMS Cameron McKenna Ügyvédi Iroda munkatársai mutatták be és elemezték a jogi hátteret. Kék Mónika elmondta, hogy 2005 óta létezik egy állandó munkacsoport, amelyet a Pénzügyminisztérium hívott életre, és amelyet megbízott a törvénytervezet kidolgozásával. A munkacsoport vizsgálta a külföldi mintákat, illetve a lehetséges hazai kibocsátóknak a jogi háttérrel kapcsolatos igényeit. Történetileg az értékpapírosítást a hitelintézetek igényei hívták életre, de elterjedéséhez nagyban hozzájárult az a tény is, hogy a hagyományos, banki forrásbevonáshoz képest az értékpapírosítás olcsóbb, tőkepiaci finanszírozási lehetőséget biztosít az egyéb, például termelő vállalatoknak, de számos más célt is szolgálhat (például kockázatkezelés, tőkeszerkezet-javítás). Természetes, hogy egy modernizálódó piacgazdaságban, egy olyan - fejlettnek mondható - pénzügyi szolgáltatási szektorral rendelkező országban, mint Magyarország, a piaci szereplők egyre nagyobb figyelmet fordítanak az alternatív - azaz a hagyományos hitelintézeti finanszírozási megoldások helyett a - tőkepiaci technikákra. A jogszabálytervezet az értékpapírosítást (uritisation) olyan finanszírozási technikának tekinti, amelynek alapján jövedelemtermelő képességgel rendelkező eszközöket (például hitelből származó követeléseket) finanszírozás vagy refinanszírozás céljából csomagba rendeznek, majd értékesítenek, vagy a kockázatát másra hárítják. Az eszközöket megvásárló, vagy azok kockázatát ellenérték fejében átvállaló személy vagy szervezet (egy külön erre a célra létrehozott társaság vagy alap), az eszközök megvásárlásához szükséges vételár kifizetését vagy az átvállalt kockázat fedezését kötvények vagy más értékpapírok (befektetési jegyek) kibocsátásával oldja meg. Az értékpapírosítás révén az eszközátruházónak (például a hitelintézetnek) az érintett eszközökhöz kapcsolódó kockázata átkerül az eszközöket megvásárló, vagy azok kockázatát ellenérték fejében átvállaló személyhez, illetve szervezethez (külön erre a célra létrehozott társasághoz vagy alaphoz). A szabályozás további jellegzetessége, hogy bármely eszköztípust értékpapírosítani enged, amennyiben ezt más jogszabály nem tiltja - ekként lehetségessé válik lízingszerződésekből eredő követelések, autóhitelek, jelzáloghitelek, más követelések értékpapírosítása is. Az eszközök egyöntetűségét - homogenitását - a jogszabály nem fogja előírni. Az eszközátruházó gazdálkodó szervezet (inator) az eszközátruházást - engedményezést - követően is kezelheti a követeléseket, ugyanakkor erre harmadik személy is kijelölhető. A törvény értelmében a különleges célú gazdasági egység - KCGE (Special Purpose Vehicle - SPV): kizárólag az értékpapírosítási ügylet végrehajtása céljából létrehozott jogalany, amely működhet alap (értékpapírosító alap) vagy társaság (értékpapírosító társaság) formájában. Az értékpapírosító szervezet: társasági formában létrehozott KCGE, melyet egy vagy több értékpapírosítás lebonyolítására alapítanak, és amelynek tevékenysége az értékpapírosításra korlátozódik; míg értékpapírosító alapnak minősül az olyan, befektetési alap formában létrehozott KCGE, amelyet egy vagy több értékpapírosítás lebonyolítására hoztak létre, és tevékenysége ugyancsak az értékpapírosításra korlátozódik. A társasági formában működő KGCE kötvényt, míg az alap formában működő KGCE kötvényt vagy befektetési jegyet bocsáthat ki. A törvényi szabályozást alacsonyabb szintű jogszabályok fogják kiegészíteni; a törvény elfogadása a Parlament 2007. évi őszi ülésszakán várható. Az Országgyűlés elé terjesztendő javaslat már figyelembe veszi a társadalmi vitán megfogalmazott észrevételeket is. Király Gábor és Sefer Iván ügyvéd kifejtette, hogy a magánjog körébe tartozó problémák megoldásán kívül alighanem szükség lesz több közjogi jellegű norma felülvizsgálatára is, így különösen egyes tőkepiaci, értékpapírjogi, társasági jogi, adójogi, fizetésképtelenségi, számviteli és a tőkekövetelményekre vonatkozó rendelkezések módosítására. Nagy előnye a tervezetnek, hogy a felszámolás körében az eszközátruházás később nem megtámadható. Ki kell dolgozni azonban, hogy a gyakorlatban miként válik el az eszközátruházó tulajdonosi körétől a KCGE tulajdonosi köre, különös tekintettel a felszámolásra, illetve hogyan kerül ki az eszközátruházó mérlegéből az átruházott eszközök köre, és mi módon kerülnek át ezek az eszközök a KCGE mérlegébe. A szeminárium második részében a TXS, az értékpapírosítás és jelzáloglevél-kibocsátás területén piacvezető német tanácsadó cég feladata volt a gyakorlati szempontok ismertetése: a fedezeti pool kockázatai, az eszköztípusok, a külső és a belső jelentések, a hitelminősítők elvárásai, költségek stb. A szimulációk bemutatták, miképpen lehet az egyes paraméterek módosításával, valamint az eszközcsoportok megfelelő kialakításával jobb hitelminősítést elérni, hiszen a hitelminősítő módszerek - a közzétett szoftverek és leírások alapján - már egyértelműek. Dr. Nagy Gyula (Magyar Jelzálogbank Egyesület) kifejtette, hogy az értékpapírosítást a jelzálog-hitelintézetek nem a jelzáloglevéllel versenyző megoldásnak, hanem komplementer finanszírozási eszköznek tekintik, ugyanakkor a pooling-modellek szerepe a hatékonyság és a tőkepiacok elérése szempontjából itt is fontos lehet. A szeminárium médiapartnere a portfolio.hu internetes újság volt. A regisztrált résztvevők száma meghaladta a 70 főt, akik főleg kereskedelmi bankoktól és nemzetközi ügyvédi irodáktól érkeztek. A téma sokrétűsége és jelentősége miatt a szervezők (a Magyar Bankszövetség és a Magyar Jelzálogbank Egyesület) várhatóan ősszel újabb szemináriumot rendeznek, amely az eddig nem tárgyalt kérdéseket is napirendre tűzi, illetve számba veszi a módosított tervezet megoldásait. Botos András Gábor,
Névválasztás és szlovákiai terjeszkedés Az Inter-Európa Bank (IEB) igazgatósága 2007. július 12-i ülésén dr. Török Lászlót nevezte ki tagjai sorából a bank új vezérigazgatójává, 2007. július 16-i hatállyal. Török László ezzel párhuzamosan továbbra is megtartja a CIB Bankban betöltött vezérigazgatói tisztségét - adta hírül sajtóközleményében a hitelintézet. Amint arról az Inter-Európa Bank korábban már hírt adott, eddigi vezérigazgatója, dr. Andrea Rigoni új vezető pozícióban folytatja pályafutását: vezérigazgatói kinevezést kapott az Eurizon Financial Group élére, amely az Intesa Sanpaolo bankcsoport alapkezelő és biztosítási tevékenységét ellátó leányvállalatok, illetve az ellenőrzése alá tartozó Banca Fideuram társaságot irányítja. A közelmúltban döntés született arról, hogy a CIB Bank és az Inter-Európa Bank folyamatban lévő egyesülése nyomán létrejövő új intézmény CIB Bank néven folytatja működését. A június 25-én megtartott rendkívüli CIB-közgyűlés és az IEB tulajdonosának alapítói határozata értelmében az egyesülés az IEB-nek a CIB Bankba történő beolvadásával megy végbe. Az utóbbi döntések újabb, jogi értelemben is jelentős mérföldkövet jelentenek a sikeres egyesülési folyamatban. *** A CIB Bank anyabankja, az Intesa Sanpaolo bejelentette, hogy szlovák leánybankja, a Vseobecna Uverora Banka (VUB) - amely Szlovákia második legnagyobb pénzintézete - felvásárolja az ország hatodik legfontosabb lízingcégének, a BOF Leasing A. S. hetven százalékát. Az ügyletet még a szlovák és az olasz illetékes hatóságoknak is engedélyezniük kell. A BOF Szlovákia legrégibb lízingvállalkozása, hatszázalékos piaci részesedéssel. A tranzakció nyomán a VUB jelentősen bővítheti termékkínálatát. A felvásárlással az Intesa Sanpaolo erősíti jelenlétét Közép- és Kelet-Európában, a 2007-2009-es időszakra kidolgozott üzleti tervnek megfelelően.
Távozott az Inter-Európa Bank a Budapesti Értéktőzsdéről A sikeresen záruló, nyilvános vételi ajánlat eredményeként közel 13 évi tőzsdei pályafutása végére tett pontot 2007. május közepén az Inter-Európa Bank Nyrt. Bár a Budapesti Értéktőzsdéről való kivezetés nem egyedi eset, s banki távozásra is volt már példa (Konzumbank, 2000. október 9.), érdemes röviden áttekinteni a folyamatot.
A bank 1998. márciusában alaptőkéjét nyilvános részvényjegyzés révén 1,4 milliárd forinttal felemelte. 2000. novemberében - a tőzsdei likviditás növelésének szándékával - a Bank 10 000 forintról 1 000 forintra változtatta részvényeinek névértékét. Az Inter-Európa Bank részvényesei az elmúlt évek során két ízben kaptak nyilvános vételi ajánlatot a főtulajdonostól. Először, 2003 februárjában az váltotta ki az ajánlattételt, hogy a főtulajdonos Sanpaolo IMI S.p.A. 100%-os tulajdonú leányvállalatot (Sanpaolo IMI Internazionale S.p.A.) alapított a közép-európai térségben meglévő érdekeltségeinek kezelésére, és ily módon kívánta részesedését az Inter-Európa Bankban növelni. Az ajánlat eredményeként a főtulajdonos a bank alaptőkéjére vetített 85,225%-os tulajdonossá vált, ám egyéb - tőzsdei vonatkozású - változás nem történt az Inter-Európa Bank életében egészen 2007. január elsejéig. Ekkor azonban a közvetett főtulajdonos Sanpaolo IMI S.p.A. egyesült Olaszország egy másik vezető bankcsoportjával. A jogutód Intesa Sanpaolo S.p.A. leányvállalata 2007. január 18-án ismételten kötelező nyilvános vételi ajánlatot tett az Inter-Európa Bank Nyrt. valamennyi, tőzsdére bevezetett "A" osztályú törzsrészvényére 4 074 Ft részvényenkénti vételáron. A tőzsdei eseményeket nyomon követők érdeklődéssel figyelték az ajánlat kimenetelét. Ismeretes ugyanis, hogy az ajánlattétel publikálásakor 85,87%-os tulajdoni hányaddal rendelkező főtulajdonos mellett a spanyol Banco Santander Central Hispano 100%-os tulajdonú leányvállalata (Holneth BV) birtokolt egy jelentősebb pakettet, az 1996. július 3-án történt tulajdonszerzés pillanatában az IEB alapszabályában rögzített maximumot: az alaptőkére vetített 9,99%-ot. A közkézhányad tehát igen alacsony, az utolsó közzététel 2006. december 31-ére vonatkozó adata szerint a teljes alaptőkére vetítve 4,13% (290 129 db) volt. Ebben a helyzetben a Santander kezében volt a döntés a bank tőzsdei pályafutásáról: amennyiben felajánlja a pakettjét, az a közvetlen tőzsdei kivezetést vonja maga után, hiszen a főtulajdonos ekkor jócskán 90% feletti részesedésre tesz szert, míg a Santander elzárkózása, s a közkézhányad (igen valószínűtlen) szinte teljes felajánlása esetén sincs meg a kivezetéshez szükséges 90%. A Santander azonban - nem függetlenül a Sanpaolo IMI-vel korábban megkötött opciós szerződésektől - felajánlotta a pakettjét a nyilvános ajánlat elfogadására nyitva álló, 2007. április 10-ig terjedő időszakban, s ezzel eldőlt a kérdés. A kisbefektetők kivárását azonban jól mutatja a tény, hogy az ajánlattévő 2007. április 12-i tájékoztatása szerint az ajánlat lezárulását követően 97,325% tulajdoni hányad birtokába jutott, azaz 2,675%-nyi részvénypakett maradt közkézen. A vonatkozó előírások értelmében azonban a főtulajdonos 90% feletti tulajdoni hányad birtokában - a tulajdonába került részvények ellenértékének megfizetése és a PSZÁF-nak történő bejelentése után - megkezdhette a kiszorítási eljárást. A megmaradt részvényekre a Tpt. 76/D.§ alapján vételi jogot gyakorolt 4 074 Ft részvényenkénti áron. A vételi joggal érintett részvények után esedékes vételárat a főtulajdonos a lebonyolítást végző CIB Banknál vezetett értékpapírszámlán letétbe helyezte. A részvénytulajdonosoknak a 2007. április 21. és 2007. május 2. 15 óra közötti időszakban részvényeiket át kellett transzferáltatniuk a CIB zárolt értékpapírszámlájára, valamint a részvényesi nyilatkozatot is - a szükséges dokumentumokkal ellátva - el kellett juttatniuk a CIB-be. Azok a részvénytulajdonosok, akik a fentiek szerint transzferálták a részvényeiket, azok ellenértékét az általuk megadott számlaszámra 2007. május 7-ig megkapták a CIB Banktól. (Tekintettel arra, hogy 2007. május 2. volt a transzferálás utolsó napja, a T+3 napos elszámolás miatt a tőzsdén a 2007. április 25-ig megvásárolt IEB-részvények transzferálása történhetett meg a CIB-be az adott határidőig.) A zárolt értékpapírszámlára transzferált részvények feletti tulajdonjog - az értékpapírszámlán történő jóváírással és a részvényesi nyilatkozat benyújtásával - átszállt a főtulajdonosra. Minden olyan vételi joggal érintett részvényt, amelyet nem transzferáltak e zárolt értékpapírszámlára, és/vagy amelyekre vonatkozóan nem nyújtottak be részvényesi nyilatkozatot az átadási időszakon belül (157 031 darab ilyen "A" sorozatú törzsrészvény volt, összesen 157 031 000 Ft névértékben), a Tpt. 76/D § (5) bekezdésének megfelelően, az Inter-Európa Bank igazgatóságának határozata érvénytelenné nyilvánított 2007. május 17-én. A bank az érvénytelenített részvények helyett, és azzal megegyező számban (a KELER Zrt. közreműködésével) 2007. május 17-én új "A" osztályú, összesen 157 031 000 Ft névértékű, névre szóló részvényt keletkeztetett, amelyeket a Tpt. 76/D § (5) bekezdésének megfelelően, az ajánlattévő rendelkezésére bocsátott. Az érvénytelenített részvények korábbi tulajdonosaival történő elszámolás feltételeiről külön közlemény adott tájékoztatást. A nyilvános vételi ajánlat sikeres lezárulását követően közzétett, "vételi jog gyakorlásáról szóló" nyilatkozat egyben - minden további lépés nélkül - az Inter-Európa Bank részvényeinek a Budapesti Értéktőzsdéről való automatikus kivezetését eredményezte. A bank papírjaival utoljára 2007. május 14-én lehetett kereskedni a Budapesti Értéktőzsdén. A BÉT vezérigazgatója 103/2007. számú határozatával az IEB névre szóló törzsrészvényeit 2007. május 18. napjával törölte a terméklistáról. Ezzel egyúttal az elsőként bevezetett bankpapír búcsúzott a parkettől. Sebők Sándor
Befektetési szakember a JEREMIE-programban Benke Ákos (43 éves - Budapest, 1964), 2007 júliusától az MFB-csoport új tagjaként induló JEREMIE Zrt. - a mikro-, kis és közepes méretű vállalkozások közös európai forrásokból történő finanszírozását szolgáló JEREMIE-program holdingalap-kezelőjeként tevékenykedő társaság (a későbbiekben Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt.) - kinevezett vezérigazgatója. 1988-ban, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külgazdaság szakán diplomázik; angol, német és orosz nyelvismerettel rendelkezik.
1993 júniusától csaknem öt esztendőn át a New York Broker Budapest Kft., azután Rt. ügyvezető igazgatója, később vezérigazgatója. 1998 májusától - ismét öt éven keresztül - a CA IB Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatója, majd vezérigazgatója. 2001-től a legnagyobb hazai befektetési szolgáltató teljes tevékenységét irányítja, beleértve annak leányvállalatait is (CA IB Alapkezelő Rt., CA IB Pénztárkezelő Rt.). Feladata emellett a cégcsoporton belüli nemzetközi tevékenység koordinálása, különös tekintettel a bécsi anyavállalattal, a londoni szakmai központtal és a régió többi leányvállalatával folytatott együttműködésre. A következő másfél évben (2003 júniusától) saját céget vezet: az Equinox Ventures Befektetési Tanácsadó Kft. tulajdonosa és ügyvezető igazgatója; vállalkozása a hazai kockázatitőke-piacon tranzakciós tanácsadóként és befektetőként vesz részt. 2004 végétől a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. vezérigazgatója. A társaság profilja a hazai vállalatok nemzetközi kilépését elősegítő, határon túli befektetési lehetőségek felkutatása és végrehajtása, valamint a hazai fejlesztésitőke-finanszírozásban résztvevő, állami tulajdonú társaságok tevékenységének összehangolása. A Corvinus Zrt. élén - amely a kkv-k tőkefinanszírozásának állami csúcsszervezeteként működik -, feladata az egyes leányvállalatok tevékenységének összehangolása és stratégiai irányítása is. Egyéb tisztségeit sorolva: 1998 szeptemberétől 2003 áprilisáig a Befektetési Szolgáltatók Szövetségének elnöke; 1999 nyarától három éven át a Budapesti Értéktőzsde Etikai Bizottságának, majd a BÉT igazgatóságának tagja (2002. június-2004. február); 2003-2004-ben a Helikon Kiadó Kft. felügyelőbizottsági tagja. 2004 végétől a Corvinus Rt., 2005 júniusától a Magyar Fejlesztési Bank Rt. igazgatóságának tagja; 2005 augusztusától a Bay Zoltán Kutatási Közalapítvány felügyelőbizottságának elnöke. 2005-től az Europrosperitas és a Szívünk Szerint Egészségesebben Közhasznú Alapítvány kutatóriumának tagja. 2007 júliusától a JEREMIE Zrt. (a társaság névváltása után: Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt.) vezérigazgatója.
Király Júlia (50 éves - Budapest, 1957), 2007 júliusától a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, egyben a jegybank Monetáris Tanácsának új tagja.
Kurzusain főként a monetáris politika, a kockázatmenedzsment és a pénzügyi piacok témaköreiben oktat. Emellett 1994-től a BKÁE - ma Budapesti Corvinus Egyetem - címzetes egyetemi tanára (Befektetések tanszék), makro-pénzügyeket és kockázatkezelést tanít. 1999-től a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Bizottságának tagja; 2007-től az MTA doktor képviselője. Szakmai útjának állomásai: 1990-92 között a Fidesz gazdaságpolitikai (nyugdíjpolitikai) tanácsadója; 1990-91-ben a jegybankelnök tanácsadója; 1993-tól öt éven át a Láthatatlan Kollégium tanára. 1995-96-ban a Magyar Hitel Bank, 1997-99-ben a Magyar Eximbank igazgatósági tagja. 1997-2000 között az ÁPTF (azóta PSZÁF) elnöki tanácsadó testületének; 1999-2000-ben a K&H Bank igazgatóságának tagja; 2002-től - egészen a hitelintézet 2003-as privatizációjáig - a Postabank igazgatóságának elnöke. 1999-től a Közgazdasági Szemle, 2000-től az Acta Oeconomica, 2001-től az E-hírlevél (a Magyar Bankszövetség elektronikus lapja), 2002-től a Hitelintézeti Szemle szerkesztőbizottsági tagja; számos hetilapban/szakmai folyóiratban (pl. Figyelő, Hitelintézeti Szemle, Élet és Irodalom, Magyar Narancs stb.) jelennek meg írásai. 2006-tól a Pécsi Tudományegyetem Gazdasági Tanácsának tagja; 2007-től a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (NYIKA) elnöke, továbbá a Rendőrtiszti Főiskola címzetes tanára. 1999-ben a Gazdaságpolitikai Társaságtól Káldor Miklós-díjat, 2002-ben a Magyar Nemzeti Banktól Popovics-díjat kap, 2005-ben a Magyar Köztársaság lovagkeresztje elismerésben részesül. Király Júliát 2007. június 4-én Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke javasolta a jegybank alelnökének, egyben a (12 főre zsugorodó) Monetáris Tanács új tagjának. A jelölt a korábbi alelnökök: Adamecz Péter és Auth Henrik mandátumának lejártával és a köztársasági elnöki kinevezését követően, 2007 július 3-ától foglalta el hivatalát. Az új alelnök feladatköre a pénzügyi stabilitási, a pénzforgalmi, az emissziós valamint a piaci kockázatkezelési szakterületek felügyelete. A március végén kinevezett másik alelnök, Karvalits Ferenc mellett, mandátuma szintén hat esztendőre szól.
A válalati hitelezés szakértője
Tanulmányait követően 1996-tól a Matávcom Kft. elemző közgazdásza, controller; ezt követően a Hermes Consult Kft.-nél (jelenleg Euler Hermes Magyar Követeléskezelő Kft.) a hitelbiztosítási szakszolgáltatások és a pénzügyi tanácsadás területén dolgozik: hitelező, szerződés- és kockázatkezelő. 1998 októberétől a HypoVereinsbank Hungária Rt. (később HVB Bank Hungary Rt., jelenleg UniCredit Bank Hungary Zrt.) vállalati hitelezés és strukturált finanszírozás osztályvezetője, később főosztályvezető, majd a kockázatkezelés vezetőjének helyettese. A vállalati hitelezés területén a kockázatkezelés felügyelete, szervezeti és szakmai irányítása, a magasabb kompetenciaigényű központi hitelelőterjesztések, valamint a strukturált és projektfinanszírozási ügyletek engedélyezése a feladata. A vállalati hitelezést érintő, minden fontos szakmai projektben (Basel II., Y2K, a csődtörvény módosításának alkalmazása stb.) részt vesz, kapcsolatot tart a külföldi tulajdonos illetékes szakmai osztályaival. Munkakörébe tartozik a hitelezési terület belső szakmai továbbképzésének irányítása, illetve a bank lízingcégében a kockázatkezelési részleg szakmai támogatása is. 2001 szeptemberétől Hermes Consult Kft. (ma a követelésbehajtási piacon meghatározó Euler Hermes Magyar Követeléskezelő Kft.) ügyvezetője; egyben a Hermes Hitelbiztosító Rt. (azóta a hazai hitelbiztosítási piac vezető szereplője, az Euler Hermes Magyar Hitelbiztosító Zrt.) hitelezésért, illetve kockázatkezelésért felelős igazgatósági tagja. (A párizsi értéktőzsdén, az Euronexten jegyzett Allianz Csoporttag Euler Hermes az AGF leányvállalata; a Standard & Poor's hitelminősítő intézet besorolása szerint a csoport, illetve annak főbb hitelbiztosító leányvállalatai az AA-kategóriába tartoznak.) A legnagyobb hazai hitelbiztosító szervezetén belül a hitelkockázat-kezelés legfelsőbb szintű irányításáért, valamint a kockázatvállalási döntések meghozataláért felel. Az általa irányított terület magában foglalta a pénzügyi információk megszerzését és elemzését, a hitelezési döntéshozatalt, a biztosítékérvényesítést és a követelésbehajtást; felügyelete alá tartozott továbbá a work out szervezet is. A hitelbiztosításban szerzett 9 esztendős gyakorlat után 2007 júliusától a Commerzbank Zrt. élén - Hák-Kovács Tamást követve e poszton -, a bank tulajdonosainak és menedzsmentjének közvetlen felkérésére a hitelintézet elnök-vezérigazgatójaként folytatja pályáját.
A Fundamenta-Lakáskassza új igazgatósági tagja Morafcsik László (39 éves - Budapest, 1968.10.25) 2007 májusától a Fundamenta-Lakáskassza Lakás-takarékpénztár Zrt. igazgatótanácsának tagja.
2002-ben az Otthon Lakás-takarékpénztár Rt. állomány-átruházásának, 2003-ban pedig a Fundamenta Magyar-Német Lakás-takarékpénztár és a Lakáskassza-Wüstenrot Ltp. egyesülésének ügyviteli feladatait irányítja; majd a fúziót követően is a cég ügyviteli területért felelős vezetője marad. 2004 októberétől a Fundamenta-Lakáskassza Ltp. értékesítési igazgatójának (E-hírlevél, 2004/15), és a Fundamenta-Lakáskassza Pénzügyi Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatójának nevezik ki. A cég eddigi értékesítési igazgatóját a tulajdonosok a társaság idei áprilisi közgyűlésén 2007. május 1-jétől egyhangú szavazással választják a Fundamenta-Lakáskassza Ltp. értékesítési és marketing területekért felelős igazgatósági tagjává.
Van megoldás 10 éves a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat A nálunk most már tíz éve működő Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatról (MKDSZ) és annak érdemi tevékenységéről ad nagyon érdekes és tanulságos áttekintést ez a kötet. A modern társadalomnak és az anyagi alapjait adó gazdaságnak egyik meghatározó jellemzője, hogy mindkettő a különböző érdekcsoportok harctere. Ennek egyik különösen fontos területe a munkaadók és a munkavállalók viszonya. Ebben döntő jelentőségű, hogy a munkával megtermelt értéktöbblet kettejük közötti felosztása zéró összegű játszma, azaz az egyik fél részarányának emelése csak a másikéból történhet. Ez tehát ebben a vonatkozásban szükségképpen szembeállítja a munkaadókat és a munkavállalókat. A modern társadalom a jogrend révén igyekszik olyan kereteket létrehozni, a mindkét felet kötő szabály- és intézményrendszert működtetni, amelyek segítenek munkaadók és a munkavállalók közötti konfliktusok megoldásában, és főként azon hatásaik tompításában, amelyek zavarhatják a társadalom és/vagy a nemzetgazdaság működését.
Ez nem elméleti munka, hanem nagyon is gyakorlatias tájékoztatás. A legfontosabb, amit megtudhatunk belőle a szolgálatról, nem is maga a léte - arról az érdekeltek tudnak, vagy szükség esetén tudomást szereznek -, hanem a működésének módja, és az eredményei. Minden érdekütközés megoldásának a leghatékonyabb módja egy olyan megállapodás létrehozása, amelyet a szembenálló felek mindegyike úgy ítél meg, hogy nyert vele. Csak ez teremthet esélyt arra, hogy képesek lesznek jól együttműködni. Az ilyen megoldások kimunkálásához és elfogadtatásához pedig nagyon komoly szakmai felkészültség, és többféle képesség is kell, a helyzetelemzéstől a szembenálló felek meggyőzéséig. Amint a bevezetőben olvashatjuk, az MKDSZ 1996 óta nyújt szolgáltatást a munkaügyi kapcsolatok szereplőinek. Tevékenységének jogi alapját ma már sui generis ("testreszabott") jogszabálya, a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény adja. A szolgálat eredményességét jellemzi, hogy a sikerrel zárult közvetítéseinek részaránya az eddigi teljes működését tekintve, meghaladta a 95%-ot. Ehhez persze az kell, hogy a szemben álló felek megegyezzenek abban, hogy közvetítőként bekapcsolják, ahhoz pedig szükséges, hogy ismerjék ennek célszerűségét. Ebben is segíthet ez a kiadvány. Benne négy konkrét ügynek a lényeget kiemelő bemutatását találjuk, s mindegyikhez részletes jogi szakkommentárt, továbbá elemzést arról is, hogyan válhat valaki közvetítővé, milyen a jó közvetítő, és milyen szabályok kötik. Közli az MKDSZ teljes szervezeti, működési és eljárási szabályzatát is, amely szintén sok érdemi információval szolgál az érdeklődőknek; valamint a mediátorok névsorát, azok érdemi bemutatásával. Utóbbiakban különösen érdekes látnunk, milyen sokféle szakmai előélettel, hányféle területről jöttek - ami nyilvánvalóan sokat segíthet abban, hogy az MKDSZ az ügyekhez az adott környezetet jól ismerő közvetítőt válasszon. Dr. Osman Péter
Művészeti kalauzok: (Vince Kiadó, 2007) A Vince Művészeti kalauz sorozatának köteteit azok tudják igazán értékelni, akik különösen igényesek a könyvek elegáns kiállítására, gazdag és szép képanyagára, és még inkább arra, hogy útikönyveik a lehető legtöbb információval szolgáljanak, ugyanakkor könnyen áttekinthetőek, és jól kezelhetőek legyenek. Nem túlzás azt mondanunk, hogy ezek a kötetek - Toscana, Róma és a Vatikán, Velence, Louvre, Egyiptom, és most ez a kettő - a műfaj legjobb színvonalát nyújtják, az ilyesfajta kalauzok fénylő igazgyöngysorát alkotják. Ez azt jelenti, hogy hatalmas művészet- és kultúrtörténeti tudás, s vele kitűnő láttató-magyarázó és szerkesztői teljesítmény testesül meg bennük, hogy a lehető legjobb kulturális idegenvezetést kínálják az érdeklődőknek. Elég is lenne egyszerűen azt mondanunk, hogy tessék bármelyikbe belenézni, s onnan az már megragadóan beszél magáért, szintúgy a sorozatért; és egy pillanat alatt átlátjuk, hogy nekünk kell a kötet, a sorozat. Mindegyik gondos és gazdag válogatással tárja elénk a benne leírt város, ország/rész - a Louvre esetében a világ egyik leghíresebb múzeuma - kulturális kincseinek legjavát. Kifogástalanul teljesítik az ilyen kalauzok mindkét fő feladatát. A kitűnő minőségű reprodukciókkal és fényképekkel gazdagon illusztrált, hiteles adatokkal, tájékoztatással, és megbízható háttér-információkkal szolgáló kötetekben megtaláljuk a fontos látnivalók részletes ismertetését és minden tárgyalt műalkotás reprodukcióját. Szépen összeszedve, kellemes stílusban előadva felvonultatják mindazokat a történelmi, kultúr- és művészettörténeti ismereteket, amelyek kellenek ahhoz, hogy értsük és élvezzük a sok évszázad során felhalmozott értékeket, és rátaláljunk azokra a részletekre is, amelyeket inkább csak a tájékozott elme és a gyakorlott szem ismer fel. Az átfogó bevezetőt követően megtalálható bennük a fontos látnivalók részletes ismertetése, a műtárgyak, építészeti alkotások leírása, elemzése, s komplett kis esszéket is olvashatunk történelemről, művészettörténetről, kultúráról. Vannak bennük illusztrált időrendi táblázatok, életrajzok, művészeti kislexikon, a bemutatott vidékekről, városrészekről kis áttekintő térképek. Útmutatóként segítenek nemcsak a szellemi utak és tájak felfedezésében, hanem a helyszíneken való tájékozódásban is. A kötetek közepes nagyságú, zömök formája pedig kellemes abban, hogy könnyen magunkkal hurcolhassuk őket. Méretük okos kompromisszum: elég nagy, hogy a gyönyörű képek még érvényesüljenek, s elég kicsi, hogy magunkkal cipelhessük. Bölcs, barátságosan segítő kalauzok az ismerkedéshez és felfedezéshez.
A kötet végigvezet a nyolc tartományán, és bizony, pironkodva döbbenünk rá, hogy a legismertebb helyeken kívül, s a közhelyektől eltekintve, milyen keveset is tudunk Andalúzia kulturális gazdagságáról. Dr. O. P.
Magyar Bankszövetség
VII. évfolyam 7. szám 2007. július 31.  |
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
